A templomkórusban a csajok megint egymást tépik. Páran azon balhéznak, hogy a szemközti teremben az Anonim Alkoholisták molesztálják őket. Amikor megkérdeztem, hogy mégis konkrétan hogyan, akkor idegesen egymás szavába vágva dobálóztak a képtelenebbnél képtelenebb állításokkal. Ahhoz képest, hogy egyházi kórustagok, csoda, hogy az égbolt nem szakad le attól, amit ezek a nőszemélyek egymás fejéhez vágnak!
– Bevonták a bárcádat? Ó, hogy képviselné Földi Ágnes anyád érdekeit! – és ezek még csak nem is ezek a legcifrábbak. Csak úgy tudtam lehiggasztani őket, hogy megígértem, legközelebb mindenki négyszemközt elmondhatja a panaszát, csak most sietek. Ráadásul a kórusban előadott közös sipítozás alatt Tímea egy levelet csúsztatott a reverendámba.
