- Gratulálok fiam. Te is hozzájárultál, hogy az Anyaszentegyház és a rendőrség közösen felderítse az uniós pénzeket sikkasztó, gyilkos banda titkos üzelmeit. Egy Monte Carlo-i konferenciára hívtak előadást tartani, a katolikus egyház szerepéről a modern bűnügyi nyomozásban. Utána két hetet üdülök, átvennéd addig a focicsapat edzését?
- De főtisztelendő úr, nem értek a focihoz…
- Jaj, megint szerénykedsz, megoldod, mint mindent! De van számodra egy meglepetésem, magától a rendőrfőnöktől! Aranyozott BRFK-s kulcstartó!
- Igazán nem kellett volna…
- Tedd csak el, többet is kaptam. És van valami, amit személyesen neked vettem, a saját püspöki fizetésemből! Vedd csak el, tudom, hogy imádod! Ott van az asztalon.
- Igazán nem kellett volna, főtisztelendő úr. – mondtam meghatódva, amint felvettem az asztalról a püspök úr által saját kezűleg vett palack kecsketejet, amiről saját kezűleg szedte le többé-kevésbé sikeresen az akciós matricát. Majd szedelőzködni kezdtem, mivel láttam, hogy a püspök urat borotváló, öreg, süket és púpos harangozó is nemsoká végez és gondolom a püspök részéről is egyfajta árukapcsolás volt, hogy amíg borotválják, egy füst alatt engem is megjutalmaz. Nekem meg másnap reggel egy haldokló idős nőnek kell feladnom az utolsó kenetet. Az ilyesmi a mai napig megvisel. Rá kell, hogy pihenjek.
Az út végén
A haldokló nénit unokahúga ápolja.
- Gyerekei nincsenek?- kérdeztem.
- Nincsenek atyám. A férje még a háború alatt eltűnt, amikor fiatalasszony volt és nem ment újra férjhez.
A nénit gondozó unokahúg hangjából mintha ideges bűntudatot véltem volna kihallani. Mint akinek megkönnyebbülést jelentene, ha a gondviselés levenné a válláról a nehéz természetű nagybeteg ápolásának terhét.
- Lányom, tudom, hogy egyesek közülük elviselhetetlenek mielőtt távoznak e gyarló, földi világból és leginkább azokkal gonoszkodnak, akik istápolják őket. Ha te is így jártál, akkor e miatt ne érezz bűntudatot.
- Tudom, hogy miről beszél atyám. Megboldogult apósom, Isten nyugosztalja, ilyen típus volt. De a nagynéném nem ilyen. Szó nélkül tűri sorsát. Békésen, szófogadóan. De amióta az eszemet tudom, tőle zárkózottabb, szomorúbb emberi lénnyel soha sem találkoztam! – sóhajtott, majd kinyitotta nekem a haldokló szobáját, de oda már magam léptem be.
Hosszú kihagyás
A csöpp kis szobában a betegágy melletti éjjeliszekrényen néhány gyógyszeres doboz, egy kancsó víz meg egy pohár és egy kis vázában egy száradt virágcsokor állt. A szirmok és a zsenge tüskék alapján nem tudtam eldönteni, vajon a csokrot szándékosan szárították-e ki, avagy magától merevedett meg.
Az ágya fölé hajoltam és ezt kérdeztem a haldokló, nyolcvannyolc éves nénitől:
- Lányom, mikor gyóntál utoljára?
- Atyám, ezerkilencszáznegyvenöt február tizennegyedikén. Az ostrom végét követő napon.
Múltbéli sötét titkok
- Húsz évesen mentem férjhez. Nem egész egy éve voltunk házasok, amikor a férjemnek be kellett vonulni. A Don-kanyarhoz vitték. Eltűnt, másfél évig nem hallottam felőle. – a néni lassan, halkan, de érthetően beszélt. – És akkor jött az a Jávor Pál bajuszú, folyton a szelet csapó fűtő. Az egyik lába öt centivel rövidebb volt, ezért nem kellett bevonulnia. Fiatal, gyarló, egészséges nő voltam. És amilyen hirtelen jött a Jávor Pál bajszos, olyan hirtelen fel is szívódott. Csakhogy akkor már megestem. És történt egy kisebb csoda is. Előkerült a férjem az orosz hadifogságból. Levelet írt, hogy úton van hazafelé. Aztán soha nem jutott haza. Végleg eltűnt. Az a levél volt az utolsó. De azt akkor még nem tudtam. Kétségbe voltam esve. Egy mindenféle dolgokkal foglalkozó asszonytól vettem szert. – a néni hangja ekkor már akadozott. Nyilvánvalóan felzaklatták ezek a régi, sötét dolgok.
- Hányadik hónapban jártál lányom?
- A hatodikban atyám.
Az utolsó sikoly
- Az angyalföldi munkás sorház vályogfalú közös budijában esett meg a legszörnyűbb bűnöm. A hengerrel mintásra meszelt kis udvari mellékhelyiségben. Az ajtón a szív alakú kémlelőnyílást a fonnyadt kis csokorral takartam el. Nagyon legyengültem. Én is meg akartam halni. Amint kipottyant, egy velőtrázó hatalmas sikolyt hallottam és én is fájdalmasan felnyögtem. Azóta egy élő léleknek sem beszéltem erről.
- Lányom, miért nem könnyítettél bűnös lelkeden?
- Képtelen voltam rá atyám. Valahol a lelkem nekem is meghalt aznap. És azóta, immár 65 éve minden egyes hajnalban ugyanarra a szörnyű rémálomra riadok fel.
Élet az élet előtt
- A rémálmaimban nem halt meg. Előbb a pöcegödörben rejtőzött el, majd a csatornahálózatba került. Amikor az én förtelmes, bűnös lelkem a pokolra száll, akkor hatalmas növekedésnek indul és szörnyű pusztításba kezd. És csak az a fiatal pap tudja végképp eltüntetni, akinek a halálos ágyamon mindezt elmondom.
A bűvös szó
- Kétszer újraéled, de harmadszorra végleg megsemmisül. Háromszor kell ráolvasni azt a szót, amit akkor sikoltottam fel, miután ő is felhörgött. – majd a néni elhaló hangon a fülembe suttogta azt a bizonyos szót és kilehelte a lelkét.
Sötét babonák
Lezártam a szemeit. Megtettem az ilyenkor szükséges papi teendőket, elbúcsúztam az unokahúgától és kitámolyogtam. Mielőbb szerettem volna elfelejteni a valaha szörnyű bűnt elkövető, bizonyára háborodott elméjű vénasszony hagymázos jövendőmondását, de sajnos az sehogy se ment. Bokros teendőim ellenére visszamentem a paplakba, hogy megigyak egy kecsketejes Nescafét, hátha attól kitisztulnak a gondolataim.
Ének és foci, meg ahová a király is gyalog jár
Ki se látszom a dologból. Az úgymond klasszikus papi teendők mellett ráadásul a templomkórussal is szinte reménytelenül sokat szöszölünk a Love me tender begyakorlásával. A püspök urat helyettesítve pedig a fociedzések tartása is rám szakadt. Könyvtárban és interneten gyűjtök anyagot. Tanulmányozom a nagy edzők módszereit. Mourinho, Gardiola, Csank János. A lányok is elkezdték a fülemet rágni, hogy szervezhetnék egy női focicsapatot az egyházkórus tagokból. Hiába tamáskodom és tiltakozom hevesen, attól tartok, hogy be kell adjam a derekamat. Mint oly gyakran, a végén majd sok lúd disznót győz. A kezdetben bulvár kacsának tűnő rémhírek is egyre inkább aggasztanak. Rejtélyes eltűnések és halálesetek, és ami közös az ügyekben, az a vécézéshez kapcsolódik.
Valami szörnyen bűzlik
Lakótelepeken több tucat vécéző tűnt el rejtélyesen. Néhány embertársunk pedig a vécékagylón halt szörnyű halált. Megcsonkított tetemeket hagyott hátra, sőt egyeseket a saját belükkel fojtott meg a bestiális elkövető, míg több szerencsétlen áldozatnak a máját is felfalta. A bulvársajtó „Szarzombinak” keresztelte a titokzatos gyilkos emberrablót. A titokzatos eltűnésekkel és emberölésekkel érintett kerületek önkormányzatai a helyi-kerületi rendőrkapitányságokkal folyamatosan egyeztettek. Kezdeményezték, hogy a székesfővárosi önkormányzat, sőt maga a főpolgármester és a budapesti rendőr-főkapitányság is foglalkozzon az üggyel. Miután egy puccos lakópark luxuslakásának vécéjéből eltűnt egy multinacionális társaság budapesti fiókjának külföldi vezérigazgatója, a miniszterelnök is válságstábot állított fel.
Rokon lelkek
A rendőrségen egy velem egykorú rendőrtiszt fogadott.
- Atyám, rövid leszek és előre is elnézést kérek, keményen őszinte. Ezer a dolgom. Nézze, én nemhogy a zombi históriákba nem hiszek, de semmiféle földöntúli erőben sem. Ateista vagyok.
- Sajnálom, hogy hitetlen, a halála előtti utolsó pillanatáig még megtérhet, mint az egyik lator a kereszten, de bízom benne, hogy jóval korábban eljön az életében ez a pillanat. A „zombi históriákat”, ahogy nevezte, az Anyaszentegyház is elítéli. Káros babonának tartja. De most ha tetszik, ha nem, ebben a sztoriban vagyunk. Éspedig nyakig. Ha nem próbálunk meg mindent, akkor ki tudja mi vár az egész városunkra?
A rendőrtiszt arcán egy halvány mosolyt véltem felfedezni, majd így szólt:
- Amit az előbb mondott, annak a második felét akár én is mondhattam volna. Egyébként engedje meg, hogy gratuláljak. Átnéztem a „Love me tender” ügy aktáit. Mi itt a Yardon csak így hívjuk. Mit mondjak, ha netán hivatást váltana, az első dolga az legyen, hogy keressen fel.
- Ah, igazán nem sok mindent tettem, és meg is jutalmaztak érte. – feleltem, és előhúztam az aranyozott BRFK-s kulcstartómat. Ő egy szomorkás félmosoly kíséretében egy ugyanolyan kulcstartót halászott ki a zsebéből. Az íróasztala szélén a tömérdek irat mellett egy palack borra lettem figyelmes. Különösebben nem értek hozzá, de a palack nem tűnt túl igényesnek, a parafa dugó szemmel láthatólag kezdetleges házi gyártásban lett leviaszozva. A palackra egy láthatóan asztali nyomtatóval készített címkét ragasztottak. Rajta a rendőrfőnök neve, aláírása és az alábbi felirat: „ Egy jó zsarumnak, a saját keretemből, személyesen.” Sosem gondoltam volna, hogy egy hívő és egy hitetlen sorsa között ilyen sok párhuzam fordulhat elő.
A francia szál
A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. [a továbbiakban: „FCSM” – Z. atya] és alvállalkozói áldozatot nem ismerve kiveszik a részüket a szörny likvidálásában, sajnos idáig eredménytelenül. A csatornahálózat karbantartását végző P.A.S.A. Kft. ipari búvárai közül a Szarzombival folytatott küzdelemben ketten is hősi halált haltak. Az FCSM két fő tulajdonosa, a német Berlinwasser Holding AG és a francia Veolia Environnement S.A. által delegált igazgatósági tagok, Dieter és Etienne is példásan együttműködnek. Még Alexandre, a magyar felmenőkkel is rendelkező, korábbi műszaki vezető is Budapestre repült ausztráliai új munkahelyéről, hogy segítse cégét és egyik származási országát a bajban. A kormányfő a NATO-tól is segítséget kért, amit megtagadtak. Mondván, egy állítólagos zombitámadás a NATO doktrína szerint nem minősül olyan veszélynek, ami megalapozza a szövetség fellépését. Nem így a franciák. Sarkozy elnököt kínosan érintette, hogy a francia tulajdonú Suez cégbirodalom kiszorult a pécsi ivóvíz szolgáltatásból, sőt Budapesten is veszélyben a pozíciója. Az FCSM francia befolyásoltsága révén egy újabb potenciális magyarországi közszolgáltatás nyújtásának elveszítésétől tartanak a derék gallok. Ráadásul Sarkozyt az ellenzéki sajtó a nevének kiejtése, és annak magyar jelentése, meg a Szarzombi kapcsán a különösebb francia tudás nélkül is érthető „merd” jelzővel kezdte illetni. Mivel Franciaország csak a NATO politikai szárnyának a tagja, a katonainak nem, így saját hatáskörben 25 Mirage vadászgépet küldtek a taszári légi bázisra. És valamit, pontosabban valakit, aki még ennél is fontosabb segítség a monstrum ellen folytatott csatában.
A marseille-i kapcsolat
- Atyám, kérem azonnal fáradjon be a főkapitányságra. – mondta a telefonba a rokonszenves rendőrtiszt.
- A franciák segítségül egy különleges ügynököt küldtek. Perceken belül érkezik. Kérem addig fussa át a jellemzését. – és egy A4-es lapot nyomott a kezembe.
Nuanda, a Patkánynő
Egy bizarr marseille-i szektában nőtt fel a fekete kislány. A szekta valamilyen patkánykultusznak hódolt. Szent állatként tisztelték a kikötőváros rágcsálóit. A szektát a rendőrség felszámolta. Nem a patkánykultusz miatt, hanem mert a tagok a kábítószer kereskedelemből is kivették a részüket. Az akkor már kamasz Nuandának sikerült kereket oldania a javítóintézetbe zárás elől. Sorstársaitól eltérően nem drog kiskereskedelemből, vagy gyermekprostitúcióból tartotta fenn magát, hanem a csatornákban, patkányoktól ellesett kiváló tájékozódási képességének köszönhetően a taxisokat segítette némi aprópénzért. A GPS előtti korszakban, ha valamelyik marseille-i taxis elkeveredett, csak felhívta Nuandát, aki azonnal helyreigazította. Még CB-t is vettek neki, majd jött a mobiltelefónia. A rendőrök utóbb csak begyűjtötték és egy idős, ötvenhatos magyar házaspár nevelte nagykorúságáig, így magyarul is tűrhetően megtanult. Átlagfeletti szellemi képességeit ismerve, ez cseppet sem meglepő. Fiatal felnőttként ismét összetűzésbe került a törvénnyel és kisebbik rosszként, a különleges ügynöki képzést választotta. Nikitával egy időben vették állományba. Míg Nikitát a felszíni akciókban, addig Nuandát a föld alatt vetették be. Megjárta Szarajevó, Bagdad és Medellin csatornáit, de még a kezdetleges kabuli csatornahálózatba is bevetették. Most pedig Budapestre érkezett.
A Fekete Gyémánt
Nuandát a legegyszerűbb úgy elképzelni, mint Lara Croft és Venus Williams keverékét. Hál’ Istennek többnyire ipari búvárruhában fogunk együttműködni, így legalább könnyebb lesz ellenállnom a kísértésnek. Hétvégén egy gyorstalpaló csapatösszekovácsoló tréningen veszünk részt, hétfőn pedig az első közös szarzombivadász éles bevetésen is átesünk.
Alámerülés
Az FCSM furgonja a Szigony utcai lakótelepnél tett ki minket, mert onnan jelezték az utolsó Szarzombi támadást. Előbb a P.A.S.A. négy búvára merült alá, majd Nuanda és én is lebuktunk. A speciális lámpák ellenére alig láttam a zavaros löttyben. Furcsa zajt hallottunk. Talán ilyen lehet egy frissen ellett bálna és ivadéka éneklése a távoli óceánokban? Nuanda villámgyorsan felmérte a helyzetet. A P.A.S.A. búvárait kitessékelte, velem pedig egy szűk mellékjáratba rejtőzött. A zaj egyre csak erősödött.
Folytatáshoz klikk ide (2. rész a 3 részből)
