Tímea özvegyasszony. Egy kétes körülmények között meghalt gazdag vállalkozó volt a férje. Mondtam neki, hogy letelt a gyászév, nem kell egy ilyen csinos fiatal nőnek örökké feketében járnia. Ő keserűen legyintett:

- Atyám, kinek-minek öltözzek ki? Kigyúrt kisfiúknak, üresfejű szépfiúknak, vagy monitor előtt guvadó hájpacniknak? Nekem férfi kell, nagy F-el! Mint maga, ahogy a múltkor is mesélte a templomkórus próbán, minden reggel kétszáz fekvőtámasszal kezd..- Öö, az utolsó húsz-harminc nem mindig szabályos. – vágtam a szavába habogva. Zavarba jöttem és el is szégyelltem magam. Már nem is emlékszem, hogy milyen apropóból hoztam fel reggeli testedzéseimet, de úgy tűnik a hiúság bűnébe estem.  A nagyobbik dilemmám, hogy mit válaszoljak a felkérésére? Férje kusza halálesete miatt a hagyatéki tárgyalás még csak most lesz. Tímea azt szeretné, ha az Anyaszentegyház venné át volt ura vállalatbirodalmát és, hogy a cégeket személyesen én felügyeljem. A szegényes parókiának ugyan jól jönne a pénz, de nekem erre se időm se képesítésem. Megbeszélem a püspök úrral, de a végső döntést persze nekem magamnak kell meghozni.