ZAK -LMR 14. poszt

A blog, amin üzengettek  "AbalszerencseAlarm" vagyis a pech alarm, ejtsd: APEH alarm. A posztokat író: N.V. Mantil.  Nyikolaj Vasziljevics, rövidítve: N.V. Gogol, egyik leghíresebb műve: A köpönyeg, azaz mantil.  Míg a másik: A revizor. Az APEH ellenőrzésre való utalást megfejteni ezek után gyerekjáték. 

Miután az illetékes megkapta az APEH-es beépített kapcsolatától a fülest, hogy hamarosan APEH-ellenőrzés várható és konkrétan mit fognak vizsgálni, máris utalt rá a kihelyezett posztban.

Az első poszt cím nélküli és teljesen üres. Vagyis a cégbirodalom összes cégében stimmelnie kellett az APEH nullás igazolásoknak. És láss csodát, speciel rendben is voltak.  Se a tisztességes, meg nem vesztegetett APEH revizorok, se a fináncok, de még a zsaruk sem tudtak fogást találni a gátlástalan fehérgalléros bűnözők által felépített céghálózat egyetlen társaságán sem.

A következő poszt a Nightwish együttes zenéjére forgatott rajzfilm. A szám címe: EVA. Mit ad isten, az APEH a cégbirodalom sok-sok apró, egyszerűsített vállalkozói adót fizető, vagyis közismerten EVA-s cégét vizsgálta és persze mivel gőzerővel csak ezekre a cégekre kellett figyelni, mindent rendben találtak.

Majd a blog utolsó posztja a Guns N' Roses együttes Paradise City című klipje. Cégbirodalmuk egyetlen városállam-adóparadicsomban bejegyzett cége ez a szingapúri székhyelyű cég, aminek ide, a budapesti képviseletére gyorsabban kiértünk, mintsem,  hogy eltünthethették volna az összes disznóságra utaló nyomot.

- És ki volt az a lángész, akinek így összeállt a kép? - kérdezte a bilincsbe vert, bukott fehérgalléros maffiózó.

- Egy egyszerű könyvelőnő.

- Istenem, ha nekünk dolgozott volna, az életben nem bukunk le!

- Nincs az a pénz, amiért átcsábíthatták volna. Még akkor sem, ha tisztességesen üzletelnének. Domi nővér a világ legpatinásabb multinacionális birodalom-csoportjának dolgozik. A római katolikus egyháznak!

Vége

Kedves Olvasóim!

Ez volt a Zoltán Atya Kalandjai utolsó része. Nem tervezem folytatni a sorozatot. Amennyiben mégis lesz folytatás akár ezen a blogon, akár máshol,  akit érdekelne, küldjön egy rövidke e-mailt a zoltanatya1371(kukac)gmail.com e-mail címre és tájékoztatom a folyt. köv-ről, már ha egyáltalán lesz.

Remélem mindenki jól szórakozott és Dicsértessék a Jézus Krisztus Minden Kedves Olvasómnak!

Z. atya

ZAK -LMR 13. poszt

A nyomozó kezdetben hitetlenkedve csóválta a fejét. Mint valami eszement hibbantra, úgy nézett rám. Közben önkéntelenül skiccelgetett a noteszában, mint legtöbbször, amikor gyorsan cikáznak a gondolatai. Úgy tűnik, hogy a vázlat egy kerek egészé állt össze az ő fejében is, mert lelkesedésem egyre inkább őrá is átragadt.
Ebben a pillanatban egy újabb bejegyzés született a titokzatos blogon. Gyorsan ráklikkeltünk, egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk ki, amire gondolunk.
 

Biztos, ami biztos, felhívtam Domit is és ő is ugyanarra gyanakodott, mint mi. A gazdasági bűnszervezet cégbirodalmából egyetlen egyre illet rá a gyanúnk. Rendőrautóba vágtuk magunkat és már száguldottunk is a budapesti képviseletükre. A nyomozó menet közben kitette a kéken villogó Kojak-lámpát az autó tetejére, de a hangszirénát nem kapcsolta be, mert menet közben hívta a fináncokat és a kommandósokat. Úgy tűnik, hogy ők jobban állnak a logisztikával, ugyanis amikor kiértünk a külső kerületbe, már ott lapultak és az éles behatolásra vártak a kommandósok, mögöttük a VPOP szakértőivel.
Amikor a kommandósok feltörték az észak-budai pazar villa kapuját, a döbbenettől lebénult fehérgallérosok ellenállás nélkül adták meg magukat.
- De kérem, itt valami félreértés lesz. – mondta egyikük elhaló hangon. Fakó hangszínéből és riadt tekintetéből kitűnt, hogy igazándiból ő sem reménykedik abban, hogy megússzák. Azzal, hogy pont most törtünk rájuk, egyértelművé vált számukra, hogy mindent tudunk.
- Mégis, hogy jöttek rá? Tört ki emberünkből a kérdés, miután a kezén kattant a bilincs.

ZAK -LMR 12. poszt

Nap mint nap a rafinált gazdasági bűnbanda leleplezésén agyalok. A rendőrségen és szerény paplakomon is. Már jojóznak a szemeim az iratok meg a monitor állandó bámulásától. Felugrott hozzám Domi, a könyvelő-apáca egy teára. Aggódott a kialvatlan, karikás szemeim miatt. Titoktartásában bízva, megosztottam vele, hogy minek a megfejtésén töröm a fejem. Ő is belelapozott az irathalmazba, majd a titokzatos blogba is benézett.
- Zoltán, de hiszen minden ott van a blogon!
- Ezt meg hogy érted? Egy üres poszt, meg egy zenés rajzfilm?
- De hiszen minden oda van írva! Még az is, ami nincs!
Értetlenül bámultam rá. Majd kifejtette egyszerű, de nagyszerű elméletét. Izgatottan homlokon csókoltam, biciklire pattantam és betekertem a kapitányságra, hogy azon nyomban személyesen számoljak be a nyomozónak.
 

ZAK -LMR 11. poszt

Ismét leolvastak minket, mint a villanyórát! – duzzogott a nyomozó. Idegesen rágyújtott. Miután két-három szippantást is mélyen letüdőzött, észrevette, hogy az íróasztalán a csikkekel teli hamutartóban még füstölög a korábbi cigarettája.

– Biztos vagyok benne, hogy azon a nyomorult blogon üzentek. Minden egyéb létező kapcsolatukat lehallgattuk és nem volt semmi mozgás. Annak rendje és módja szerint mindegyik részlegüket ellenőrizték a fináncok, de a VPOP vérprofi, minden gazdasági svindlit játszva felismerő aktakukacai se találtak semmit. A teljes könyvelésük rendben! És tessék, most egy újabb posztot is kiraktak, ami már nem is üres. Táncdalfesztivált játszanak?

Kérdőn néztem a nyomozóra, majd ráklikkeltem a rejtélyes blogra, ahol az alábbi, rajzfilmmel ötvözött, zenés videó fogadott:

ZAK -LMR 10. poszt

Vége a kissé elhúzódott, gyorstalpaló rendőri kiképzésemnek. Kemény volt. Részletekről sajnos nem számolhatok be. Szolgálati titok.

-Atyám, izé kolléga. – közvetlenül rövid üdvözlésem után már bele is vágott a titokzatos gazdasági bűnbanda utáni nyomozás legújabb fejleményeinek ismertetésébe a nyomozó. – Ezt nézze meg! – majd számítógépe monitorja felé bökött.

- Az embereimnek sikerült feltörni a gazdasági gengsztereink e-mailezését. Tegnap este beindult a nyüzsgés, Mindig így van ez, ha vadul üzengetnek, akkor összehangoltan, valami rosszban sántikálnak. Csak éppen eddig egyszer sem sikerült megfejtenünk a trükkjeiket. És most is tanácstalanok vagyunk! – sóhajtott lemondóan a nyomozó.

- De mégis, mi a fenét akar ez jelenteni? – meredtem rá bambán.

- Hát éppen ez az, halvány lila lövésem sincs. De tuti, hogy megint valami titkos üzenetről van szó. Már napok óta erre vártak. Valami jel lesz, és megint nem tudunk rajtuk fogást találni! – füstölgött dühösen a nyomozó.

- Nem lehet, hogy valami félreértésről van szó, hiszen csak egy friss bejegyzésű, faék egyszerűségű, teljesen üres blogot látok?! – kérdeztem.

- Szó sincs félreértésről! Valami trükkös üzenetet rejt ez a blog, csak azt tudnám, hogy mit?

http://abalszerencsealarm.blog.hu/  

Két, legfeljebb háromhetes intenzív rendőrségi kiképzésen veszek részt. Még a remetelaknál is puritánabb, internet mentes környezetben. Az olvasók szíves türelmét és megértését kérem. A blog természetesen 2-3 hetes szünetet követően folytatódik, hiszen a rejtélyt meg kell oldani.

Dicsértessék a Jézus Krisztus minden kedves olvasónak a mielőbbi heti kedd reggeli viszont olvasásig.

Z. atya

ZAK -LMR 9. poszt

Mint a "régi szép időkben" újra a nyomozó irodájában jártam, aki katonásan összefoglalta nekem a z egykori Tímea-cégbirodalom körüli kétes ügyleteket.

–  Hogy kik az igazi tulajdonosok, nem tudjuk. Bahamai offshore cégek, meg hasonló megfoghatatlan szervezetek mögé rejtőznek. A maga Tímeája eladta a tulajdonrészét.    

–        Ööö, nem az én Tímeám.

–         Jaj, nem úgy értettem atyám, elnézést szóval az ismerőse na. A lényeg, hogy azóta két emberölést is szinte biztos, hogy ők rendeletek meg. Bizonyítani persze semmit sem tudunk. A fináncokkal [Vám és Pénzügyőrség országos Parancsnoksága – a szerk.] együtt úgy próbáljuk őket lekapcsolni, mint ahogy annak idején Al Caponet. és bandáját is lebuktatták Ha a gengszterekre a gyilkosságokat nem tudjuk rábizonyítani, akkor az adócsalást, vagy egyéb pénzügyi stikliket kell megfogni. Csakhogy sokkal ügyesebbek. Van egy rendszerük, amin keresztül üzennek.

–        És mégis mi az? – kérdeztem a nyomozót.

–        Az interneten – majd egy doboz cigit kotort elő.

–        Rágyújt atyám? – kérdezte ösztönösen, majd amikor belegondolt, hogy mégiscsak pap vagyok, ergo értelmetlen a kérdés, hiszen a papok manapság nem igen dohányoznak, láttam rajta, hogy visszakozott volna.

–        Köszönöm leszoktam. – a nyomozó felnevetett. Azt hitte, hogy viccelek. Pedig dehogy. Éreztem, hogy végre újra egy olyan feladattal foglalkozhatom, ami alaposan megdolgoztatja az agytekervényeimet. Egy rég tapasztalt, bizsergő érzés fogott el. Újra hasznosnak éreztem magam, minek is gyilkolnám többet magam az ostoba füstöléssel?    

ZAK -LMR 8. poszt

– Ez meg mi a szent sza..(itt gyorsan elharapta a szó végét) jelentsen?! – ordította, mintegy őrjöngve a püspök lila fejjel. Ezzel a püspöklila színárnyalatnak egy eddig általam nem ismert értelmére is rávilágított.

–  Főtisztelendő úr, nem értem, hogy miről beszél. – és ez tényleg így volt. Még mindig zúgott a fejem. Teljesen kiestek az emlékezetemből a Tónival elkövetett péntek esti budai kiruccanásunk részletei. Egy vidám kis estének indult, amilyenben még sohasem volt részem, az utóbbi időben meg még ahhoz hasonlóban sem. Rémlik, hogy iszogattunk. Nem szoktam hozzá, nagyon kiüthetett. Aztán, mintha már többen is lettünk volna, a vidámság fokozódott, aminek a vége részemről teljes filmszakadással járt. Hogyan jutottam vissza a remetelakba? Fogalmam sincs. Nem tudtam mire vélni, hogy a püspök szombat késő délután autót küldött értem. Tihamér testvér rosszalló fejcsóválások közepette nagy nehezen kivakart a szalmapriccsemből, rám löttyintett egy vödör hideg vizet, majd miután úgy ahogy magamhoz tértem, felöltöztem és már ültem is a kocsiba. A püspöki sofőr külön utasítására a borotválkozást kihagytam, mert mondta, hogy a püspök már nagyon vár.

–        Erről, ni! – és egy internetes újság kinyomtatott cikkét tolta az orrom alá:

„Margit körúti luxusbordély előtt találtak a hullarészeg, korábban Budapestet megmentő Zombiölő kispapra, két tangabugyival a zsebében.”  

– Ráadásul egy tűzpiros Agent Provocateur és egy mályvaszinű Calzedonia tangát halásztak ki a zsebedből? Milyen helyekre vagy bejáratos, ebben a mai, zombi ostrom utáni szűkös világban ilyesmit csak interneten láttam?!

–  Főtisztelendő úr. Semmire sem emlékszem. De vállalom a felelősséget. Szégyent hoztam az Anyaszentegyházra. Kilépek. Vezeklésként civilként végigjárom a Caminot. – és lelki szemeim előtt már ott tolongtam a spanyol zarándokúton, a rengeteg, világ minden tájáról odacsődült zarándok között. Forgatóstábbal kísért média-nagyvállalkozó és az  El Caminot  visszafelé végigjáró skandináv sátánisták gyűrűjében.

– Nem mész te sehová, és főleg nem lépsz ki! Majd megmondom én fiam, hogy miképp vezekelj. Keresett a rendőrkapitány. A legjobb nyomozója sem tud megbirkózni az egykori Tímea-féle cégcsoportot átvevő titokzatos konzorcium szövevényes, gyilkosságokkal fűszerezett gazdasági bűncselekményeivel. Te kellesz nekik, ugyanúgy, mint a Love me tender ügy felgöngyölítésekor. Azt csináld, amiben legalább tehetséges vagy!  

ZAK -LMR 7. poszt

Sehogy sem találom a helyem. Olyan balga, és egyben költséges önpusztításba kezdtem, amire nincs épeszű magyarázat. Idáig soha, egyetlen szál égő cigaretta sem volt a számban, erre felnőttfejjel rászoktam a dohányzásra. Szerény remete keresményem nagy részét most erre költöm, és még az egészségem is rongálom. Tihamér testvér is megrökönyödött a káros szenvedélyem láttán.

- Nem azért adta az Úr a pénzed, hogy elégesd! – némasági fogadalmát megtartva csúsztatta elém egy cédulán a fentebbi, egyébként teljesen jogos intelmet.

A múlt héten öt látogatót is fogadtam. A magányos nyugalomhoz szokott remetetársaim mindezt kissé nehezményezték is.

 Elsőnek Szuzi  jött fel hozzám, friss hírekkel szolgáltatva a templomkórusról, és egyben hosszasan panaszkodott Gusztáv atyára, az új kórusvezetőre, majd kérlelt, hogy térjek vissza, mert szerinte a kórus reménytelenül és visszafordíthatatlanul elveszti a lelkesedését.

Majd Domi ugrott fel a remetelakba. Lelkesen számolt be a főváros újjáépítéséről. A Kisföldalattit már helyre is állították, ő is győzködött, hogy térjek vissza, ott a helyem.

Timi sütött nekem süteményt. Fahéjast és gyömbérest is. Meg hozott egy rekesz kecsketejet. Ennyit meg se tudunk inni, még a remetetársaimmal együtt sem. Tihamér testvérrel majd megpróbálunk a fölöslegből kecskesajtot készíteni. Korábban egy bencés kecskefarmon szolgálta a Mi Urunkat. Mivel nem beszélhet, egy kis könyvecske átadásával avatott be múltja eme szeletébe.

Bori picit cukkolt. Talán így próbált felvidítani? Tréfásan beledugta a kezét a favágó farmerem farzsebébe és valami latin ritmust dúdolt a fülembe.

Még Nuanada is iderepült hozzám Franciaországból. Ő volt az egyedüli, akit nem botránkoztatott meg a dohányzásom. Még szivarral is megkínált.

Egy péntek este Tónival, a világi ételszállító fiúval lementünk a közeli faluba, majd végül Budán kötöttünk ki. Hajaj,  nem kellett volna.

ZAK -LMR 6. poszt

Abban bíztam, hogy a monoton, kemény fizikai munka megtisztítja a lelkem. Sajnos, ezt idáig nem tapasztalom. Miért pusztított egy ártatlanul halálraítélt magzat, és miért rendelte úgy a Teremtő, hogy én öljem meg? Hit kérdésekben nincs ésszerű magyarázat, az alapokat réges-rég megtanultam. Most mégis minden gondolatom merő kétely. Mi van, ha amit szolgálok, nem több, mint egy kétezer éves babona? 

ZAK -LMR 5. poszt

Négykor kelek. Mosdás, ima, reggeli, majd kimegyek az erdőbe. Külön engedéllyel, csak kézi erővel végezzük a fakitermelést. Fejszékkel, keresztvágó fűrésszel. Sötétedésig dolgozunk, de mindannyian akkor állunk meg lazítani, amikor csak szeretnénk. Mégis, szinte alig tartunk pihenőt. Szerzetes társaim némasági fogadalmat tettek. Én ugyan nem, de nincs sok kedvem beszélgetni. Az egyetlen világi a kis csapatban, Tóni, egy huszonéves fiatalember. A közeli faluból ő hordja nekünk  az ebédet.

 ZAK -LMR 4. poszt

Szállásom a létező legegyszerűbb. Egy kopottas, talán kórházból kiszuperált vaságy, benne szalmával bélelt matrac. Továbbá egy sámli és egy egészen alacsony asztalka, lavor és kancsó szolgálja „kényelmem.” A falon feszület. Áram és folyóvíz nincs. Mobil internetes kapcsolat is csak hetente fél órára áll rendelkezésemre.

ZAK -LMR 3. poszt

A püspök eleinte értetlenkedett.  Mi a fene bajom van? Minden jóra fordult, örüljek, hogy élek, nem kell itt lelkizni. Imádkozzak, tegyem a dolgom, oszt jó napot. Nem tudott eltántorítani a szándékomtól. Sikerült meggyőznöm, hogy úgy tudom a leginkább szolgálni az Anyaszentegyházat, ha egy időre (vagy örökre?) elvonulok.  Éspedig egy remetelakba.

ZAK -LMR 2. poszt

Sokan hősként ünnepelnek, de én nem találom a helyem. Megmentettem Budapestet.  Igen, de milyen áron? Nyilván nevetséges összemérni egyetlen lelket egy milliós város lakosságával, de mégsem tudom túltenni magam azon, hogy akit elpusztítottam, valójában semmiről sem tehet. Oh, Uram,  hát így teszel próbára? Mint Ábrahámot, amikor felküldted a hegyre, hogy áldozza fel egyszülött fiát? Viszont az utolsó pillanatban őt mégis megkímélted attól, hogy végrehajtsa az áldozatot. Engem miért nem?

Nem találok választ erre a kérdésre és nem lelem a helyem. Se a temlpomkórus irányítása, se a sport nem tudja elvonni kínzó gondolataimat. Szinte minden éjjel arra ébredek, hogy a Zombi bambán mered rám. Szemgödreiből, annak ellenére, hogy valójában tartalom nélküliek, hiszen a szemgolyó, közhelyesen a lélek tükre hiányzik belőlük, mégis könnycseppek szivárognak. És mielőtt elpusztítom, a saját verítékembe úszva ébredek.

Nuanda pár hétre itt marad Budapesten. Megpróbálja magyar felmenőit felkutatni. Domi az elpusztult egyházi épületek újjáépítésének pénzügyi háttere körül szorgoskodik, míg Bori egy vándortársulattal járja a romokat és a megfáradt önkéntes munkásokat színdarabokkal szórakoztatják.

Mindannyian hasznosak, optimisták, csak én tengek-lengek.

Holnap megkeresem a püspököt és elmondom neki, mi nyomja a lelkem. Mi is az, ami talán segíthetne rajtam?

ZAK -LMR 1. poszt

Day After

Gratulálok fiam, így kell ezt csinálni! – fogadott kedélyesen a püspök úr.

– Lásd kivel van dolgod, emelem a tétet! – kiáltott fel diadalittasan és az antik földgömböt idéző míves minibárjából zsugorfóliával egymáshoz tapasztott két műanyag palackot rántott elő. – Jaj, főméltóságos úr, igazán nem kellett volna, végtére is nem ezért vettem ki a részem Budapest megmentésében! – szabadkoztam, de a püspök barátságosan lehurrogott.

 – Ugyan-ugyan fiacskám, hidd el semmiség. Mondd már, kettőnktől mekkora ötlet volt az Aranyeső télen-nyáront énekeltetni Pistivel!

–  Ööö, a Tavaszi szél vizet árasztot, de nem fontos – jegyeztem meg halkan, és elméláztam. Hogyan is felejthettem el, hogy a püspök úrral együtt és nem magam jöttem rá, hogy a gyermetegen viselkedő zombi figyelmét legkönnyebben egy dallamos népdallal köthetnénk le?

– Persze, ezt a két dalt mindig, keverem, de tedd már el ezt a két üveg finom kecsketejet, mielőtt megsavanyodik! Mondanom se kell, hogy a saját püspöki fizetésemből vettem! – szófogadóan eltettem a palackokat. A püspök úr beleadott apait-anyait, csak arra nem számított, hogy hiába kaparja le, az „Egyet fizet, kettőt vihet!” akciós matricát, a szöveg a csomagolóanyagba is belepréselődött. Bevallom, egy picit azért elérzékenyültem. – Istenem, ha Budapest megmentéséért két palack kecsketejet is kapok, akkor ha netán az egész keresztény világot menteném meg, akár egy egész rekesz kecsketej lenne a jutalmam?

DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS KEDVES OLVASÓIM!

Harmadik rész: Losing my religion; folytatásos krimi

A következő, harmadik rész, az első részhez hasonlóan ismét krimi. A klasszikus krimi (vagy a terjedelemre tekintettel inkább mini kriminovella) vonal mellett azt a kérdést boncolgatja, mi is játszódhat le egy, egyébként tisztességes, jámbor és szorgalmas fiatal pap lelki világában, ha megrendül a hite? A korábbi két sorozattól eltérően, minden héten csak egyetlen poszt fog megjelenni, kedd reggelenként.

Képregényrajzoló kerestetik

 kapcsolat:zoltanatya1371_kukac_gmail.com

Ha valakit megihlettek Zoltán atya és szereplőtársai kétdimenziós, mondhatni képregényszerű alakjai, hajrá, szeretettel várom az átdolgozásokat. Egy kedves olvasónk már tett ígéretet arra, hogy a második sorozatnak ugyan nem a képregény változatát, hanem az illusztrációit elkészíti, és mivel az egyéb alkotásait volt szerencsém látni, mindenkit biztosíthatok arról, hogy kiváló színvonalú munkát láthatnánk. Természetesen megértem, ha egyéb elfoglaltságai miatt erre nem tud időt szakítani és ezért egy cseppet sem orrolok rá, és bízom benne, hogy ő sem haragszik meg ha más/mások esetleg élnek a képregényesítés lehetőségével. 

Szerzőtárs kerestetik

Mint látjátok, kénytelen vagyok a megjelenést ritkítani. Ha valaki kedvet és tehetséget érez magában egy-egy sorozat megírásához, szívesen látom munkáját. Nem ragaszkodom a krimi, avagy a zombi zsánerhez, pusztán ahhoz, hogy a sztori legyen zárt, a karakterek pedig képregényszerűen alulírtak. Viszont ha valaki mindezt másképp képzeli és ötletével/alkotásával lenyűgöz, ne fogja magát vissza, várom a tervezetét. Egy másik kedves olvasónk már tett ígéretet arra, hogy megírja Domi ikertestvérének sztoriját. Nagyon jól tudom, hogy egyéb elfoglaltságai mindebben gátolják, amit magától értetődik, hogy megértek.  A képregény felhíváshoz hasonlóan bízom benne, hogy ő sem haragszik meg ha más/mások esetleg élnek egy-egy új sorozat megírásának a lehetőségével. 

Az Úr legyen veletek kedves olvasóim és továbbra is várom a tippeket, vajon mi lehetett a bűvös, zombiölő szó?

Dicsértessék a Jézus Krisztus minden kedves olvasónak!

Kiváló bloggertársunk  Dávid, akár egy száj- és végbélsebész szakorvos, két, egymástól meglehetősen távoli témában is remek blogot vezet. A http://hutte.blog.hu a téli sportok szerelmeseinek kedveskedik hasznos információkat tartalmazó  és kellőképpen szórakoztató posztokkal. Míg a http://urbanista.blog.hu ugye nomen est omen, ha nem is urbi et orbi, tágabb értelemben vett városrendezési témákkal foglalkozik.

Zoltán atya: Üdvözöllek Dávid. Akkor így in medias res csapjunk a lovak közé. Mit tanácsolsz egy Szarzombi támadás, vagy egyéb, a székesfővárosunkat sújtó természeti katasztrófa, avagy bármilyen más súlyos csapás esetén, hogyan próbáljunk megmenekülni? Mit tegyünk, mi jámbor, hívő budapestiek, ha teszem azt, támadnak az UFO-k, a kazahok,  erős földrengés dózerolja le az épületeket, egy gigászi csőtörés több millió köbméter széklettel dúsított szennyvízzel árasztja el a körútjainkat, avagy egyszerűen jönnek a csehszlovákok és az M0-ás körgyűrűn belül rekedünk?

Dávid: Fejlettebb nyugati nagyvárosokban erre már mind van megoldás. Nem csak a Texasban jól megszervezett zombiriasztó rendszerre gondolok, hanem például a forgalmas pontokon kihelyezett, zombitámadás esetén bevethető túlélőkészletekre is. Persze nálunk minden másra van pénz csak erre nincs - a városvezetők akkor fognak majd észbe kapni, ha bekövetkezett a tragédia.

Za: Melyik az a három budapesti épület, amelyek elveszítését a leginkább sajnálnád?

D: A házunk. Na és bármely másik két ház a környéken: nem szeretném, ha szarzombik, ufók, székletek vagy cseszlovákok garázdálkodnának errefelé.

 Za: Sajnos a kisördög néha még belém is bebújik. Hogyan is tegyem fel a lehető legdiplomatikusabban az előző kérdés inverzét. Nos, melyik az a három épület, amelyekkel szemben viszont a Szarzombinak szurkolnál?

D: Nem is tudom. Vannak olyan épületek, amelyeket jó lenne eltüntetni, például az Aréna Plázát. De arra nem érdemes zombitámadást pazarolni, mert az ilyeneket úgyis hamar cserélik. Szerintem nem fog annyit sem megélni, mint szegény Köki. Vannak viszont olyan épületek, amelyeket soha nem fognak lebontani maguktól, ha a viszont a szarzombik letúrnák, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül lehetne más a helyükön. Na ilyen például a Citadella.

Za: Ha a Szarzombi, vagy bárki/bármi más az 1945-ös ostromot követő budapesti állapotokhoz hasonló rombolást hajtana végre, akkor a hatalmas veszteséget követően mi az, amiből szerinted esetleg előnyt kovácsolhatnánk? Egyszerűbben fogalmazva , esetleg mit kellene egészen másképp, avagy sehogyan sem újjáépíteni? Akár infrastrukturális, akár egyéb urbanisztikai szempontból? 

D: A fene se tudja. Pest az egyik legszabályosabban megtervezett város, de azért mégsem steril és az pont a szabálytalanságoknak köszönhető. De az ilyen szerves fejlődéseket nem tudja direktben kitalálni senki sem, a legjobb szándékkal sem. Na persze korrigálgatni azért lehetne benne ezt azt. Bár most hogy végiggondolom, a csomópontok nagyjából ugyanoda kerülnének, hiszen a metróalagút megmaradna.

Za: Melyik  híres, avagy éppen kevésbé híres építészre, esetleg csapatra bíznád a város újjáépítését?

D: Kós Károlyra. Egész Budapest legtutibb területe az Állatkert, ott legjobba zöld és a beépítettség, a modern és a hagyományos aránya - jellemző, hogy nem emberek laknak benne. Na és ugye a Wekerle sem volt egy rossz elképzelés.

Za: Az olvasók nevében is köszönöm szépen, hogy rendelkezésünkre álltál. Szíves elnézésedet kérem, hiszen bizonyára  ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatjára kell nap mint nap válaszolnod, azért bízom benne, hogy nem untattalak halálra és még legalább fél évszázad telik el addig, amíg az utolsó kenetet rád adhatom, természetesen ha teszem azt a következő zombi attack során nem engem rendel előbb magához  a Teremtő.

ZAK 2. sorozat 45. poszt

Bármennyire is tudtam, hogy a zombi valójában talán a földkerekség létező legártatlanabb áldozata, a dal végén végeznem kell vele, különben ő semmisít meg minket.  Életem eddigi legkegyetlenebb misszióját kellett, hogy végrehajtsam. A helikopter a hatalmas teremtés fölé szállt, én pedig kötélhágcsón a valódi élet lehetőségétől több mint fél évszázada megfosztott óriásmagzat fejéhez ereszkedtem, és a lény végleg atomjaira hullott, miután a helikopter rotorzaját is túlharsogni képes, speciális megafonnal ráordítottam azt a bizonyos szót.

Vége

Kedves Olvasók!

Érdekelne, vajon sikerült-e megfejteni a zombiölő szót. A tippeket kommentben, illetve a szégyelősebbektől a zoltanatya1371kukacgmail.com e-mail címre várom.

 Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Z. atya

ZAK 2. sorozat 44. poszt

A rendőrtiszt gyorsan meggyőzte egykori kollégáját, a hős önkéntest, dr. Komáromi István nyugalmazott rendőrtábornokot és dalszerző/dalszövegíró előadóművészt, hogy a Köztisztviselők dala  vagy a Ha megszólal egy szív helyett inkább a Tavaszi szél vizet árasztot énekelje. A vízágyú tetején mikrofonnal a kezében nótára gyújtó egykori Pest Megyei Rendőr-főkapitányt mozdulatlanul hallgatta a zombi. Még egy halvány, gyermeki mosoly is kiült a szája szélére. És valami hasonló csoda történt, mint 1986-ban a Népstadionban [jelenlegi neve: Puskás Ferenc Stadion – Z. Atya] amikor néhai Freddy Mercury, a Queen együttes frontembere kezdte énekelni ezt a dalt, majd az egész stadion egy emberként csatlakozott hozzá. Szinte a semmiből termett a Kossuth téren és környékén rengeteg, egyes források szerint kétmillió ember és teli torokból énekelték a gyönyörű népdalt, amit a zombi mozdulatlanul hallgatott. Egyesek később váltig állították, hogy nemlétező szemgolyói helyén még könnycseppek is megjelentek. A piszkos munkát viszont el kellett végeznem, hiszen egyébként az idilli béke csupán a dal végéig tartana.

ZAK 2. sorozat 43. poszt

A Szarzombi tátott szájjal, gyermeteg csodálkozással figyelte az élénk színeket eregető műrepülőt. Mert a félelmetes külső és az iszonyú rombolás ellenére valójában egy ártatlan csecsemő. Illetve még az sem, mivel egyik bűnös embertársunk, történetesen az édesanyja, akinek a leginkább óvni és védelmeznie kellett volna, kegyetlenül el akarta pusztítani. És a szörny szörnyű haragját most az összes, életre esélyt kapott embertársára zúdítja, hiszen őt ettől megfosztották. Viszont a bosszúálló szörnyeteg mellett ott szunnyad lelkében a jámbor magzat is, aki békét, nyugalmat és harmóniát igényel, mint amikor egy gondos édesapa helyezi az édesanya pocakjára a kezét és biztatóan szól a jövő pici reménységéhez, hogy érezze a kis isteni teremtés, mennyire várják, vagy ami még kellemesebb, ha a jövendőbeli apuka énekel is neki valamilyen megnyugtató dalt.

ZAK 2. sorozat 42. poszt

A Nagy Imre szobor előtt várt a rendőrtiszt és az akció végrehajtásához szükséges társa. Gyorsan egyeztettünk, minekután én a Hold utcai tetőtéri helikopter megállóhoz tekertem, míg újonnan csatlakozott társunk a kihangosítóval felvértezett rendőrségi vízágyú tetejére állt.

ZAK 2. sorozat 41. poszt

- Ezt így nem tudjuk ripsztopra összehozni atyám, de van egy köztes javaslatom. – Majd a rendőrtiszt előadta a tervét, ami szerintem is működőképesnek tűnt. Bicajra pattantam és őrült tempóban tekertem a Kossuth tér felé, mert a Szarzombi feje már szinte a Parlament épülete előtt tornyosult.

ZAK 2. sorozat 40. poszt

A Szarzombi a Kossuth tér felé menetelt. A magyar-francia közös légierő olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy most már zömében a Kossuth- és a Deák-, meg az Erzsébet térre vezényelt tankokkal próbálják lelőni a szörnyet. Mivel hatalmasra nőtt és egyre erősödő agresszivitása szeszélyes, kiszámíthatatlan mozdulatokkal is párosul, sajnos esélyem sincs, hogy a hallótávolságába jussak és utoljára ráordítsam a szarzombiölő bűvös szót. Besenyei  Péter műrepülő önfeláldozó hazafiként a műrepülő sportgépével próbálta elterelni a szörny figyelmét. Dugóhúzókat hajtott végre, még a lerombolt Lánchíd pillérjeinek csonkjai mellett is elhúzott. Majd amikor újra a magasba emelkedett, gépe színes festéket szórt szét a levegőben. A zombi mozdulatlanul, szájtátva bámulta az élénk színek égi kavalkádját. És ekkor belém hasított a felismerés. Villámgyorsan a mobilomhoz kaptam, szerencsére térerő is volt és a rendőrtisztet tárcsáztam.

ZAK 2. sorozat 39. poszt

A pechesebb állatokat méretfüggetlenül, szinte kivétel nélkül egyetlen falatban tömte magába az egyre telhetetlenebb zombi. Az egyik elefántot az ormányánál fogva lógatta a pofájába, még tisztességesen le sem nyelte, amikor már ráküldött egy jegesmedvét. A rémülten rikácsoló majmokat úgy kapta be marékszámra, mint a számítógépjátékába feledkező kamasz az M&M csokigolyókat. Az etetőházából kirángatott, egyik szerencsétlen zsiráfnak mégis letörte a törzséről a nyakát és először a törzset tömte a bendőjébe.  Az egyik bátor Gripen pilóta eközben majdnem a fejének repült, ám a Zombi villámgyorsan rácsapott a kezében tartott zsiráfnyakkal a pilótafülkére. A buzogányként a pilótafülke plexi üvegére csapódó zsiráffej irányíthatatlanná tette a gépet, de az is elképzelhető, hogy a pilóta idegei mondták fel a szolgálatot, hiszen szétroncsolódott koponyában végződő zsiráfnyakkal csapkodó zombitámadásra egyik katonai akadémiában sem képezik ki a pilótákat. A gép a közeli Mirage vadászgépnek ütközött és a két szövetséges harci repülő felrobbant, egy újabb magyar és francia hősi halottal gyarapítva az áldozatok listáját.

ZAK 2. sorozat 38. poszt

A halálra rémült állatok az ösztöneik által diktált beidegződéseiket is feladták. Miután a fel-alá rohanó zombi feltépte az állatkerti kerítéseket és ketreceket, a természet rendje szerinti gyilkos ragadozók bújtak az egyébként prédaállatukul szolgáló, jámbor növényevő állattársaik mellé. Például a Hokedlinek becézett, nagydarab háromlábú farkas remegve dörgölőzött egy barna foltos kisbárányhoz.