ZAK 2. sorozat 5. poszt
- Az angyalföldi munkás sorház vályogfalú közös budijában esett meg a legszörnyűbb bűnöm. A hengerrel mintásra meszelt kis udvari mellékhelyiségben. Az ajtón a szív alakú kémlelőnyílást a fonnyadt kis csokorral takartam el. Nagyon legyengültem. Én is meg akartam halni. Amint kipottyant, egy velőtrázó hatalmas sikolyt hallottam és én is fájdalmasan felnyögtem. Azóta egy élő léleknek sem beszéltem erről.
- Lányom, miért nem könnyítettél bűnös lelkeden?
- Képtelen voltam rá atyám. Valahol a lelkem nekem is meghalt aznap. És azóta, immár 65 éve minden egyes hajnalban ugyanarra a szörnyű rémálomra riadok fel.