ZAK 2. sorozat 3. poszt
A csöpp kis szobában a betegágy melletti éjjeliszekrényen néhány gyógyszeres doboz, egy kancsó víz meg egy pohár és egy kis vázában egy száradt virágcsokor állt. A szirmok és a zsenge tüskék alapján nem tudtam eldönteni, vajon a csokrot szándékosan szárították-e ki, avagy magától merevedett meg.
Az ágya fölé hajoltam és ezt kérdeztem a haldokló, nyolcvannyolc éves nénitől:
- Lányom, mikor gyóntál utoljára?
- Atyám, ezerkilencszáznegyvenöt február tizennegyedikén. Az ostrom végét követő napon.
