Hívatott a püspök. Egyre idegesebb miattam. Nem hiányoznak az ügyeim, mondta. Szinte kiabált velem. Egy ideig tűrtem, de aztán elszakadt a cérna és kikértem magamnak ezt a hangnemet. Hisz végtére is nem magamnak keresetem az „ügyeket”, ahogy a püspök úr nevezte. Picit talán meglepődött, hogy részemről is amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, de belátta, hogy méltánytalan volt hozzám és elnézést kért. Mondta, hogy egy másik parókiájában lebukott egy pap, ami neki, mint felettesének felettébb kínos. A megtévedt pásztortársam egy homoszexuális prostituáltat nem fizetett ki, aki kitálalt. Elhatároztam, hogy mindannyiukért, na meg az „ügyeimben” ahogy a püspök úr nevezte, az összes megtévedt, meg áldozatul esett embertársam lelki üdvéért imádkozok.