A Margitszigeten futás közben véletlenül összefutottam Borival. Pár szót váltottunk. Meséltem, hogy Csaba testvér gyerekmenhelyét támogatom, ezért lemondok a kecsketejes Nescaféról. Bori mondta, hogy neki egy visszavonult hardver nagykereskedő rajongója bio kecskészetben utazik és megihatatlan mennyiségű kecsketejjel árasztja el. Időnként továbbküld majd a kecsketejből nekem is. Szabadkozva próbáltam hárítani, de Bori őszintén, mosolyogva mondta, hogy tényleg semmiség. Már az összes színházas ember, a súgókat is beleértve, rajta röhög, mert míg a többi színésznőnek a hódolói virágcsokrokat küldözgetnek, addig az ő öltözői kis Lehel hűtőjébe egy ásványvizes flakont se lehetne bedugni a tengernyi kecsketejtől. Egyszer a kádat is megtöltötték kecsketejjel és egy színésznő kolleginájával meg is fürödtek benne. Hát, erre egy picit beindultam. Zavarba is jöttem. Gyorsan futottam egy extra kört.