Ma kihallgatott a nyomozó a ráckevei gyilkossági ügyben. Főképp az érdekelte, hogy mit tudok a táska tartalmáról. Mondtam, hogy semmit. Majd azt firtatta, hogy kinek a megbízásából vittem és miért. Erre viszont nem válaszoltam, a papi titoktartásra hivatkozva. A nyomozó kezdte elveszteni a türelmét. Szinte ordítva mondta, hogy értsem meg, ez gyilkossági ügy, és, hogy holmiféle vénasszonyok csipp-csupp gyónási titkára nagy ívben tesz (nem ezt a szót használta). Ha pedig nem vénasszonyok csipp-csupp gyónásáról lenne szó, és hallgatok, akkor meg nyakig ülök a pácban, mert az bűnpártolás, a hatóság hivatalos munkájának hátráltatása, meg még mit tudom én, hogy mit nem követek el. Én az égi törvényekre esküdtem fel, úgyhogy hallgattam. Dühödten utamra engedett és még utánam szisszentette, hogy nem ártana, ha keresnék egy jó ügyvédet. Olyat, aki büntetőjogban és nem a kánonjogban jártas.
