ZAK 2. sorozat 35. poszt

Úgy látszik mindent meg lehet szokni, még egy zúzó és gyilkoló óriászombit is. Ráadásul a napokban egyre kevesebbet mutatkozik. Buda és Pest között egy ideiglenes pontonhidat is felállítottunk, amit a nép a segítőkész Dominika nővér tiszteletére, csak a becenevén, Domi néven illet. Dominika, a mérlegképes könyvelői képesítést is megszerzett apáca mindig rohan, de azért mindenkihez van egy-két jó szava, vagy legalább egy mosolyt dob. Ha kell, betegeket ápol, de ha úgy adódik, a kárbecslésből is kiveszi a részét. Szerencsére a fanyar, könyvelő humora ezekben a nehéz napokban sem hagyta cserben. Éppen az óriási pusztításon keseregtem, amikor  így vigasztalt:

- Meglátod, ha visszatér az élet a maga megszokott medrébe, leírandó veszteségként, meg különböző támogatások elnyerésére benyújtott pályázati anyagokban legalább ötször ekkora károk lesznek feltüntetve!