ZAK 2. sorozat 29. poszt

A magam szerény segédkezésemhez képest Előd atya több száz, ha nem több ezer életet ment fáradhatatlan önkéntes munkájával. A magas, tar fejű, hatvanas évei derekát taposó, ám kiváló erőnlétű paptársam kőbányai kinevezése előtt évekig a Mátyás-templomban szolgált. Művészettörténészeket megszégyenítő ismeretekkel vértezte fel magát a Várnegyed gyöngyszemének számító koraszecessziós építészeti műremekről, az ezernyi apró, szinte titkos részlettel ékesített templomról. És a templom mellett az egész Várat is alaposan kiismerte. A zombi felszíni támadásának másnapján már a Budai Várban termett és megszervezte az ottani barlangrendszerben, a II. világháború végén, a hosszú és kegyetlen ostrom alatt felállított kórház-óvóhely ismételt megnyitását.