ZAK -LMR 13. poszt
A nyomozó kezdetben hitetlenkedve csóválta a fejét. Mint valami eszement hibbantra, úgy nézett rám. Közben önkéntelenül skiccelgetett a noteszában, mint legtöbbször, amikor gyorsan cikáznak a gondolatai. Úgy tűnik, hogy a vázlat egy kerek egészé állt össze az ő fejében is, mert lelkesedésem egyre inkább őrá is átragadt.
Ebben a pillanatban egy újabb bejegyzés született a titokzatos blogon. Gyorsan ráklikkeltünk, egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk ki, amire gondolunk.
Biztos, ami biztos, felhívtam Domit is és ő is ugyanarra gyanakodott, mint mi. A gazdasági bűnszervezet cégbirodalmából egyetlen egyre illet rá a gyanúnk. Rendőrautóba vágtuk magunkat és már száguldottunk is a budapesti képviseletükre. A nyomozó menet közben kitette a kéken villogó Kojak-lámpát az autó tetejére, de a hangszirénát nem kapcsolta be, mert menet közben hívta a fináncokat és a kommandósokat. Úgy tűnik, hogy ők jobban állnak a logisztikával, ugyanis amikor kiértünk a külső kerületbe, már ott lapultak és az éles behatolásra vártak a kommandósok, mögöttük a VPOP szakértőivel.
Amikor a kommandósok feltörték az észak-budai pazar villa kapuját, a döbbenettől lebénult fehérgallérosok ellenállás nélkül adták meg magukat.
- De kérem, itt valami félreértés lesz. – mondta egyikük elhaló hangon. Fakó hangszínéből és riadt tekintetéből kitűnt, hogy igazándiból ő sem reménykedik abban, hogy megússzák. Azzal, hogy pont most törtünk rájuk, egyértelművé vált számukra, hogy mindent tudunk.
- Mégis, hogy jöttek rá? Tört ki emberünkből a kérdés, miután a kezén kattant a bilincs.
