Újra megkeresett a politikus és ismét kétértelműen célozgatott. Ettől egyre idegesebb lettem, de észrevettem, hogy ő is. Tőlünk csak Bori volt izgatottabb, aki szinte összefüggéstelenül beszélve telefonált. Pár percbe is beletelhetett, mire sikerült a mondandójának a lényeget…

Egy rendhagyó böjtbe kezdtem, de ennek ellenére többet futok, mint valaha. Érzem, hogy tisztul a testem és a lelkem, de a puzzle sajnos sehogy se áll össze. –Kitartás. – biztatom magam. 

Hívatott a püspök. Egyre idegesebb miattam. Nem hiányoznak az ügyeim, mondta. Szinte kiabált velem. Egy ideig tűrtem, de aztán elszakadt a cérna és kikértem magamnak ezt a hangnemet. Hisz végtére is nem magamnak keresetem az „ügyeket”, ahogy a püspök úr nevezte. Picit…

Meg kellene találnom szegény Antit. A rendőrség semmit se tud a kilétéről. Felkutattam egy volt barátnőjét. A lány még most is heroinozik, szörnyen néz ki. Azt mondta, hogy szerinte Antit a fotografikus memóriája kínozta. Azért is kezdet drogozni, de még az anyag se…

 Egy újabb hét ami kihallgatással kezdődik. Lassan kezdem megszokni. - Mit kerestem ott? Mit kerestem volna? Hiszen az egyház üzemelteti a rehabot.-  De miért pont akkor jártam ott? A halk szavú rendőrnyomozó szerint gyanúsan sok az egybeesés.