ZAK -LMR 9. poszt

Mint a "régi szép időkben" újra a nyomozó irodájában jártam, aki katonásan összefoglalta nekem a z egykori Tímea-cégbirodalom körüli kétes ügyleteket.

–  Hogy kik az igazi tulajdonosok, nem tudjuk. Bahamai offshore cégek, meg hasonló megfoghatatlan szervezetek mögé rejtőznek. A maga Tímeája eladta a tulajdonrészét.    

–        Ööö, nem az én Tímeám.

–         Jaj, nem úgy értettem atyám, elnézést szóval az ismerőse na. A lényeg, hogy azóta két emberölést is szinte biztos, hogy ők rendeletek meg. Bizonyítani persze semmit sem tudunk. A fináncokkal [Vám és Pénzügyőrség országos Parancsnoksága – a szerk.] együtt úgy próbáljuk őket lekapcsolni, mint ahogy annak idején Al Caponet. és bandáját is lebuktatták Ha a gengszterekre a gyilkosságokat nem tudjuk rábizonyítani, akkor az adócsalást, vagy egyéb pénzügyi stikliket kell megfogni. Csakhogy sokkal ügyesebbek. Van egy rendszerük, amin keresztül üzennek.

–        És mégis mi az? – kérdeztem a nyomozót.

–        Az interneten – majd egy doboz cigit kotort elő.

–        Rágyújt atyám? – kérdezte ösztönösen, majd amikor belegondolt, hogy mégiscsak pap vagyok, ergo értelmetlen a kérdés, hiszen a papok manapság nem igen dohányoznak, láttam rajta, hogy visszakozott volna.

–        Köszönöm leszoktam. – a nyomozó felnevetett. Azt hitte, hogy viccelek. Pedig dehogy. Éreztem, hogy végre újra egy olyan feladattal foglalkozhatom, ami alaposan megdolgoztatja az agytekervényeimet. Egy rég tapasztalt, bizsergő érzés fogott el. Újra hasznosnak éreztem magam, minek is gyilkolnám többet magam az ostoba füstöléssel?