ZAK 2. sorozat 31. poszt

Sajnos az egymást segítő, önzetlen embertársaink mellett megjelentek a fosztogatók és a mások nyomorán nyerészkedők is. Korábban soha sem lehetett vidéken ilyen nevetségesen olcsón lopott gázpalackot vagy kerékpárt vásárolni. Nekem is fel kellett elevenítenem karate tudásomat, amikor észrevettem, hogy két ehhez értő a Trek Soho 2.0-ás kerékpáromat, a kölni egyházközösség ajándékát éppen egy Lada pótkocsijába igyekszik felpakolni. Amikor kérdőre vontam őket, hogy ilyen katasztrófa sújtotta állapotok között miért nem inkább a gátak megerősítésén segítenek, vagy a romok között túlélők felkutatásával és elsősegélynyújtással foglalkoznak, az egyikük kajánul így szemtelenkedett:

- Atya, maga szerint a gátépítés meg a romeltakarítás magánügy vagy közügy?

- Hát persze, hogy közügy!

- Na, attól vagyunk a komámmal három évre eltiltva!     

És mint ahogy Bertold Brecht is megmondta: Egy bankrablás kisstílű bűncselekmény egy bankalapításhoz képest!

Ingatlan- és turisztikai hiénák tömörültek konglomerátumba. Vételi jogot szereztek a leglátványosabban zombi sújtotta övezetekre és már megkezdték elővételben árusítani az első posztzombi budapesti katasztrófa turista csomagot. „Follow the Shitzombie’s way!” néven. Élelmiszeriparban is érdekelt milliárdos nagyvállalkozó pedig védjegyjogi oltalmat kért új termékcsaládjának, a Zombi májkrémnek a logójára.