Nem láttam rendesen, de jobb is. Amennyi kivehető volt belőle, az egy bomlásnak indult óriásbébi tetemre emlékeztetett. Nuanda valahogy megoldotta, hogy a lény mögé kerüljünk, majd hirtelen előrelökött, én pedig a derékmagasságig érő trutyiban állva a szörny elé álltam és a kezemben tartott megafonba ordítottam azt a bizonyos szót. A Szarzombi hörögve meredt rám. Akkor döbbentem rá, hogy nincsenek is szemei, vagy azokat hályog fedi, esetleg hasonló védőredőny van rajtuk, mint a fókáknak, csak sokkal gusztustalanabb. A torz rémség elkezdett töpörödni, majd teljesen eltűnt. A tudománytalan, és keresztény vallásellenes praktika úgy tűnik, mégis működött. A lábaim remegtek. Csak most csapódott le bennem, hogy min is mentem keresztül. Szerintem Nuanda is félt, csak azt be nem vallaná.
