ZAK 2. sorozat 14. poszt

Egy bizarr marseille-i szektában nőtt fel a fekete kislány. A szekta valamilyen patkánykultusznak hódolt. Szent állatként tisztelték a kikötőváros rágcsálóit. A szektát a rendőrség felszámolta. Nem a patkánykultusz miatt, hanem mert a tagok a kábítószer kereskedelemből is kivették a részüket. Az akkor már kamasz Nuandának sikerült kereket oldania a javítóintézetbe zárás elől. Sorstársaitól eltérően nem drog kiskereskedelemből, vagy gyermekprostitúcióból tartotta fenn magát, hanem a csatornákban, patkányoktól ellesett kiváló tájékozódási képességének köszönhetően a taxisokat segítette némi aprópénzért. A GPS előtti korszakban, ha valamelyik marseille-i taxis elkeveredett, csak felhívta Nuandát, aki azonnal helyreigazította. Még CB-t is vettek neki, majd jött a mobiltelefónia. A rendőrök utóbb csak begyűjtötték és egy idős, ötvenhatos magyar házaspár nevelte nagykorúságáig, így magyarul is tűrhetően megtanult. Átlagfeletti szellemi képességeit ismerve, ez cseppet sem meglepő. Fiatal felnőttként ismét összetűzésbe került a törvénnyel és kisebbik rosszként, a különleges ügynöki képzést választotta. Nikitával egy időben vették állományba. Míg Nikitát a felszíni akciókban, addig Nuandát a föld alatt vetették be. Megjárta Szarajevó, Bagdad és Medellin csatornáit, de még a kezdetleges kabuli csatornahálózatba is bevetették. Most pedig Budapestre érkezett.