HTML

Zoltán Atya Kalandjai

FOLYTATÁSOS KRIMI - MINDEN KEDDEN ÚJ RÉSZ! "Zoltán atya, mint a legtöbb elfoglalt fiatal dolgozó férfi egész nap rohan. Tesz, vesz, tervez, szervez, még az egyházkórusunkat is ő vezeti. És pár mondatban leírja a blogjában a vele történteket. A hétvége kivételével, akkor szegény ki se látszik a munkából. A misézésből, keresztelésből, esketésből és temetésből. Mindannyian imádjuk Zoltán atyát, egyetlen dolog kivételével. Igen, kitalálták: az a fránya cölibátus." Szuzi a templomkórusból LEHET BÁRMI IS NYOMASZTÓBB ANNÁL, HA EGY EGYÉBKÉNT TISZTESSÉGES, JÁMBOR, SZORGALMAS ÉS TALÁLÉKONY FIATAL PAPNAK MEGRENDÜL A HITE?

Friss topikok

  • miamai: Egy (jó?) hír az Atyának: www.hirado.hu/Hirek/2010/11/19/15/Golyahir__Peterfy_Bori_babat_var_.aspx... (2010.11.19. 19:02) Egykulcsos megoldás
  • vén betyár: @Hepciás: Bocsánat, kegyelmes úr - szólt Akakij Akakijevics. Nem értem már én sem ezt az új világo... (2010.10.06. 13:38) A játszma vége
  • vén betyár: Dicsértessék! (2010.10.05. 16:11) Könyvelő Domi nővér
  • rozsdafarku: Az utóbbi öt évben évben a szervezett bűnözés vette át a vírusírást a világon. Onnantól kezdve, ho... (2010.09.23. 04:36) Az isteni Domi
  • rozsdafarku: @miamai: Akinek a zsebében ukrajnai üdvözletet tanátak... (2010.09.20. 14:07) Mit rejt a klip?

Zoltán Atya Kalandjai 1. sorozat - Love me tender I. rész (krimi)

2010.03.03. 21:48 :: zoltanatya

  

Feketében

Tímea özvegyasszony. Egy kétes körülmények között meghalt gazdag vállalkozó volt a férje. Mondtam neki, hogy letelt a gyászév, nem kell egy ilyen csinos fiatal nőnek örökké feketében járnia. Ő keserűen legyintett:

- Atyám, kinek-minek öltözzek ki? Kigyúrt kisfiúknak, üresfejű szépfiúknak, vagy monitor előtt guvadó hájpacniknak? Nekem férfi kell, nagy F-el! Mint maga, ahogy a múltkor is mesélte a templomkórus próbán, minden reggel kétszáz fekvőtámasszal kezd..- Öö, az utolsó húsz-harminc nem mindig szabályos. – vágtam a szavába habogva. Zavarba jöttem és el is szégyelltem magam. Már nem is emlékszem, hogy milyen apropóból hoztam fel reggeli testedzéseimet, de úgy tűnik a hiúság bűnébe estem.  A nagyobbik dilemmám, hogy mit válaszoljak a felkérésére? Férje kusza halálesete miatt a hagyatéki tárgyalás még csak most lesz. Tímea azt szeretné, ha az Anyaszentegyház venné át volt ura vállalatbirodalmát és, hogy a cégeket személyesen én felügyeljem. A szegényes parókiának ugyan jól jönne a pénz, de nekem erre se időm se képesítésem. Megbeszélem a püspök úrral, de a végső döntést persze nekem magamnak kell meghozni.      

Telefonos segítség

- Nézd fiam, ezt neked kell eldönteni. Mindenesetre minden egyes forint jól jönne. Most, hogy egy fél lakótelepet is az egyházkörzetedhez csatoltak…

- De…

-  Ne is mondj semmit fiam, én tiltakoztam, nem rajtam múlott.

- De nem értek a pénzügyekhez, meg a templomkórus is továbbjutott a …

- Hallottam, gratulálok, hát éppen ez az. Remek szervezőkészséggel áldott meg a Teremtő. Ezekből a fahangú - bocsáss meg Uramteremtőm, de a tények makacs dolgok – nőkből is micsoda kórust gyúrtál! Te döntesz, de javaslom vállald el, keresd meg Dominika nővért, ő segíteni fog a pénzügyekben. Bűvésze a számoknak, az egész egyházmegyének ő könyvel.- és a püspöknek egy új hívása jött be, gyorsan le is tettük. 

Minden dolog mértéke a szám

Dominika nővér egy ugyanolyan irodában ült, mint bármelyik másik könyvelő. Íróasztalán dokumentumok tornyosultak. A monitoron bazi nagy Excel táblázat, legfeljebb annyi a különbség, hogy a falon nem bekeretezett ISO tanúsítvány lóg, hanem szentkép. És ő se kiskosztümöt viselt, hanem apáca ruhát.

- Hagyd itt az iratokat és kedden tizenegyre gyere vissza, addig átnézem. – mondta, vagyis szinte énekelte, mivelhogy dallamosan, olasz akcentussal beszélt.

- Tolle, lege! – adtam át a paksamétát az apáca-könyvelőnek. Dominika szája szélére halvány mosoly ült ki. Nem tudta eldönteni, hogy az olasz származása okán idéztem Szent Ágostont latinul, mintegy „óolaszul”, vagy csak úgy spontán?  Dominika édesapja ugyanis egy, a rendjéből kiugrott nápolyi születésű ferences szerzetes, anyja pedig egy egykori apáca, aki sok-sok évet élt Rómában, úgyhogy Dominika legjobban olaszul beszél. Úgy is gondolkodik. Még a magyar számviteli törvénynek is az olasz fordítását használja

Tyúkketrec

Hittel és lelkesedéssel sok minden pótolható. Még tán a tehetség is. Legalábbis a mi kis templomkórusunkban senki se keresse Maria Callas magyar hangját, mégis egyre jobbak vagyunk. Csakhogy két örömzene között nem telik el úgy próba, hogy a kórustagok ne egymás kontójára csipkelődjenek. Klikkekbe tömörülnek, szinte nincs olyan, hogy valakit ki ne közösítsenek. És amióta vezetem a kórust, már szinte mindenki volt fekete bárány, majd rá pár hétre ugyanő a többiek legjobb barátnője. Piszlicsáré ügyeken hajba kapnak és bármennyire is szeretnék mindebből kimaradni, ha én nem békebíráskodom, oda a gyakorlás. Néha azt kívánom, hogy bárcsak elvonulhatnék pár hétre egy olyan helyre, ahol egyáltalán nincsenek nők. Na jó, legfeljebb pincérnők és örömlányok, de a legjobb ha a kettő egyben. Inkább ápolnám e jámbor, megvetett teremtések lelkét, mint némely öntelt, buzgó templombajáró kórustagét. Ó Uram, remélem megértesz és megbocsátasz.  

Most ez így hogy?

Megkeresett egy fiatalember. Legfeljebb ha huszonötnek nézett ki. Azt mondta, hogy a lakótelepi drog rehabilitációs programunkat szeretnék támogatni. Ennek nagyon megörültem, mert igen szűkös a keret. Szerencsétlen csellengőknek néha olyan erősek az elvonási tüneteik, hogy egyszer kínjukban a nemrég felújított játszóteret is majdnem szétverték. Kérdeztem, hogy netán önkéntes szociális munkásokat szervez? Ő mosolyogva nemet intett. – Pénzzel támogatnánk atyám. Unióssal, meg államival. Nem is kevéssel. Persze valamennyit majd vissza kell utalni. Pártoknak, másoknak svejci vagy bahamai bankszámlákra. – így mondta, régiesen, hogy svejci. – Hogy is mondják maguk? Krisztus koporsóját se őrizték ingyen?! – majd barátságosan hátbaveregetett és cinkosan rám kacsintott. Elmenőben még az ujjaival mutatta, hogy fel fog hívni. Teljesen ledermedtem és úgy leizzadtam, mintha két órát keményen edzenék, pedig csak egy helyben álltam. Most akkor mi van? De hát ez így minden földi törvény ellen megy! Viszont a pénz nemes célra nagyon is kell. Ifjú lelkeket menthetünk meg. Mit tegyek?  

Így számítsunk a főnökünkre

Tanácsot kértem a püspöktől az állami és uniós támogatás ügyében, de minek? Mostanában szinte csak a foci érdekli. Ráadásul amióta ő edzi a katolikus ifjakat és legjobban az ökumenikus liga megnyerése izgatja, egyre több feladatot passzol át nekem és a döntéshozatalban sem segít.  „A döntés a tiéd fiam,… blablabla.” Na, ezzel aztán beljebb vagyok.

Amúgy elég húzós hétvégén vagyok túl. Szombaton a lakótelepi templomépítésen segédkeztünk. A metadon-programos, exheroinista drogrehabos fiúk remekül helytálltak. Pedig nem könnyű télvíz idején a kültéri munka. Az építésvezető mesélte, hogy egy építési vállalkozó előszeretettel alkalmaz heroinistákat, főleg tetőfedésre. Sokan a gellérthegyi sziklákra zerge ügyességgel másznak fel, hogy ott lőjék be magukat, így kiválóan boldogulnak a magas állványokon. Csak a többnyire alkoholista többi melós eleinte sokat provokálta őket. Pikkelnek a heroinistákra és a csángókra. A konfliktusok elsimítására felvettek egy szociológust is mindenesnek, aki azóta már darukezelői képesítést is szerzett.

Ilyenkor, ha hétvégén egyéb feladat is akad, a klasszikus papi teendők ellátásában Lukács atya helyettesít. Nyáron, ha a templomkórussal nincs programom, viszont én szoktam őt kisegíteni. Amikor az együttesével lép fel, meg elkezdődik az ejtőernyős szezon.

A kísértés

Újra benéztem Dominika könyvelő-nővér irodájába. Átrágta magát az anyagon és azt javasolja, hogy fogadjam el a Tímea féle cégek felügyeletét. Hosszasan beszélt a számokról és bevallom, a vége felé picit elkalandoztak a gondolataim. Túl tömény volt nekem a sok-sok száraz mérlegadat.  Ráadásul Domi a hosszas felsorolás közben párszor igézően nyalogatta dús ajkait. Vagy nekem legalábbis úgy tűnt. Oh, Istenem, én Istenem, mea maxima culpa! Minden dolog mértéke a szám, Domié még inkább, és kár szépítenem, kísértésbe estem. Hazafelé SMS-ben időpontot foglaltam a püspöknél gyónásra.  


Ép testben jámbor lélek

 

Gyónás után a püspök úr elbeszélgetett velem. Végre valahára nem csak a focistáin járt az esze. Tanácsolta, hogy a fölös férfiúi energiáim levezetése céljából nevezzek az ibizai Atleta Christi jezsuita triatlonra. Ez komoly kihívás, nem sétagalopp. Nemrég olvastam az Új Ember sportrovatában, hogy egy korábbi győztes később az olimpián kilencedik lett.

- Most minden fillérre nagy szüksége van a parókiának, hogyan is engedhetnék meg egy ilyen költséges….- Fiam, egy új sportkvótát nyitott nekünk a Vatikán. –fojtotta belém a szót a püspök. - Ne aggódj, az egész túrát a Központ fizeti, ráadásul táplálékkiegészítőket is kapsz. Újabban protestánsok is indulhatnak, presztízskérdést csinálnak a mieink jó helyezéséből.

Elfogadtam.  

 

Közbiztonság?

 

Hallatlan, a nyílt utcán le akart ütni két útonálló.

- Csuhás, ide a táskát!- rivalltak rám. A Gondviselésnek köszönhetően villámgyorsan előjött capoeira és karate tudásom, minekután mentőt és rendőrt hívtam, majd a rabkórházba bonbont akartam küldeni a lábadozóknak, de Szuzi betelefonált és megtudta, hogy legalább két-három napig még egyikük sem tud rágni. Így rostos gyümölcslét és csokis tejet küldtem. El se tudom képzelni, hogy miért támadtak meg és főképp, hogy miért pont most? A persely tartalmát nem is most kellett leadni a Központi Katolikus Cashflow Gyűjtőbe. Csak a Tímea féle cégdokumentumok voltak nálam.

Mindenki üdvözülhet?

 

Felhívott a pártpénzmosós fiatalember. Mondta, hogy négyszemközt kellene beszélnünk, diszkrét helyen. Nem nagyon akartam kötélnek állni, de visszautasíthatatlan ajánlatot tett. A gyóntató fülkében fogadtam. A fiatalember még életében nem gyónt. Nem is meggyőző, hogy hívő, de olyasmiket vallott be, ami most nekem komoly lelki teher a sok vénasszony piti, csip-csup bűneihez képest.  

Tyúkketrec 2. rész

A templomkórusban a csajok megint egymást tépik. Páran azon balhéznak, hogy a szemközti teremben az Anonim Alkoholisták molesztálják őket. Amikor megkérdeztem, hogy mégis konkrétan hogyan, akkor idegesen egymás szavába vágva dobálóztak a képtelenebbnél képtelenebb állításokkal. Ahhoz képest, hogy egyházi kórustagok, csoda, hogy az égbolt nem szakad le attól, amit ezek a nőszemélyek egymás fejéhez vágnak!

 – Bevonták a bárcádat? Ó, hogy képviselné Földi Ágnes anyád érdekeit! – és ezek még csak nem is ezek a legcifrábbak.  Csak úgy tudtam lehiggasztani őket, hogy megígértem, legközelebb mindenki négyszemközt elmondhatja a panaszát, csak most sietek. Ráadásul a kórusban előadott közös sipítozás alatt Tímea egy levelet csúsztatott a reverendámba.

Szodoma és Gomorra éjjel támad

Éjjel rosszul aludtam. Álmomban Tímeával, majd Dominika nővérrel is megismerkedtem, hmm bibliai értelemben. Ők pedig előtte egymással is. Olaszul és magyarul is nagyon hangosak és hálásak voltak. Egyszerre mosolyogtak és könnyeztek, mint a Szűzanya szobor Lisieux-i Szent Teréz látomásában. Gyorsan SMS-en bejelentkeztem gyónásra a püspök úrhoz, de előtte beáztattam az ágyneműt.

Sínen vagyok?

Nem tudtam mit tenni, el kellett, hogy menjek Tímea néhai férjének irodájába. Ugyan telefonon megpróbáltam magam kimenteni, de a készülék csak kicsengett. Timi nem vette fel. Egyre jobban belekeveredek egy felettébb zavaros ügybe. És itt ez a cetli, amit tegnapelőtt nyomott Timi a kezembe, a fura kéréssel, ami már szinte parancs. Tímea idegesen várt rám és egy diplomatatáskát meg egy borítékot nyomott a kezembe.

-Zoltán, kérem most ne kérdezzen semmit. Életbevágóan fontos, hogy mielőbb elvigye a csomagot erre a címre. – na tessék, egy újabb Tímea féle cetli – morfondíroztam magamban, de máris jött az újabb utasítás. - HÉV-vel menjen Ráckevére. Úgy tűnt, hogy a HÉV-en figyelnek. Persze, lehet, hogy már rémeket látok.  Leadtam a megadott címen a táskát egy riadt, szótlan középkorú férfinek, aki azt gyorsan kinyitotta, majd mondta, rendben. Mintha fénylett volna a táska tartalma, amikor kinyílt.

Egyre kuszább és veszélyesebb

Rendőrségi nyomozó keresett. A szerencsétlent, akinek tegnap leadtam az aktatáskát, megölték.

 

A világ legfontosabb mellékes dolga

Teljesen tanácstalan vagyok. Nem túl férfias, de bevallom, kétségbe vagyok este. Éjjel jó, ha két órát tudtam aludni. Végig imádkoztam és gondolkodtam, vagyis inkább csak próbáltam. Délelőtt a püspöktől kértem tanácsot, ki máshoz is fordulhatnék? Bár ne tettem volna! Kaptam egy jó adag közhelyet, telis tele Újszövetség idézettel (ráadásul pár pontatlannal). Érdemben összefoglalva, ismét a „jó öreg”:  -Ezt neked kell megoldanod fiam. Próbálj az egészből kimaradni amennyire tudsz, de ha már nem tudsz, akkor meg állj helyt, blablabla…. Majd ő kérdezte tőlem, hogy szerintem szerencsés-e ha a focista fiúkkal, akiket edz, a 4-4-2-es felállásra alapozza a taktikát. No comment.

 

Ég és Föld

Ma kihallgatott a nyomozó a ráckevei gyilkossági ügyben. Főképp az érdekelte, hogy mit tudok a táska tartalmáról. Mondtam, hogy semmit. Majd azt firtatta, hogy kinek a megbízásából vittem és miért. Erre viszont nem válaszoltam, a papi titoktartásra hivatkozva. A nyomozó kezdte elveszteni a türelmét. Szinte ordítva mondta, hogy értsem meg, ez gyilkossági ügy, és, hogy holmiféle vénasszonyok csipp-csupp gyónási titkára nagy ívben tesz (nem ezt a szót használta). Ha pedig nem vénasszonyok csipp-csupp gyónásáról lenne szó, és hallgatok, akkor meg nyakig ülök a pácban, mert az bűnpártolás, a hatóság hivatalos munkájának hátráltatása, meg még mit tudom én, hogy mit nem követek el. Én az égi törvényekre esküdtem fel, úgyhogy hallgattam. Dühödten utamra engedett és még utánam szisszentette, hogy nem ártana, ha keresnék egy jó ügyvédet. Olyat, aki büntetőjogban és nem a kánonjogban jártas.

Hűvösön 

Berohant a templomba az egyik rehabról visszaesett heroinista. Remegve karolt belém, és ezt hebegte: - Nagy szarban vagyok atyám, nyomomban a Yard.

Kis csomagot dugott a zsebembe és elfutott. Perceken belül kutyás rendőrök törtek rám, a csomagocskát elkobozták, engem pedig letartóztattak. Amikor bevittek, nem könnyen, de sikerült elérnem, hogy telefonálhassak. Felhívtam Szuzit, pár szóban elmeséltem, hogy mi történt. Hiába erőltette, mondtam, hogy még ne hívjon ügyvédet, hiszen nem követtem el semmit.

Selejtező

Előzetesben a cellában hárman voltunk. Egy kigyúrt meg egy szakadt fogolytárs és én. A kigyúrt kóstolgatott, a szakadt fiúcska, ahogy itt benn hívják őt és sorstársait, a csicska pedig  kigyúrt rabtársát utánozva, szintén (addig se őt csicskáztatta). A nagydarab cellatársam kihívott szkanderezni. Legyőztem. Csicska aztán megkért, hogy gyóntassam meg. Majd, hogy hasznosan teljen az idő, a tetoválásain elkezdtem olvasni tanítani. Legalább azt tudja elolvasni szegény pára, amit rávarrtak. Csicska felajánlotta, hogy „úgy” jó lesz hozzám. Aranyszájú, és hallotta, hogy a papok mit szeretnek. Mondtam, hogy nem minden pap olyan, és kínosan hárítottam. Csicska később hogy, hogy nem, de kilopta a valódi ezüstszálas könyvjelzőmet a Bibliámból. Imádkoztam bűnös lelkéért.

Okos szóval, türelemmel

 

Ma egy másik, a korábbi arrogánshoz képest kimondottan negédes nyomozó hallgatott ki. Lassan, udvariasan, nagyon halkan beszélt és feltűnően sokat tudott rólam. Mondta, hogy kiengednek, de van egy csomó elvarratlan szál, bármikor újra behívathatnak. „Barátilag” tanácsolta, legalábbis ő így mondta, hogy ha megkeres a politika, akkor nem feltétlenül bölcs dolog ellenkeznem. Mondta, hogy lakhelyelhagyást bármikor elrendelhetne, de tudja, hogy a templomkórussal is utazom és a triatlon előtti alapozásként a gráci félmaratonra is készülök. Ezek aktát vezetnek rólam?

 

Újra otthon

Reggel a kecsketejes Nescafémat kortyolgattam a figyelmes kölni pap kollégáktól kapott ajándék bögréből és elmerengtem az eseményeken. Amikor Ráckevén az aktatáskát átadtam, amit a későbbi áldozat kinyitott, mintha fény szűrődött volna ki, meg halkan szólt egy egyszerű melódia. Lehet, hogy laptop volt? Csak nem a standard Microsoft dallam szólt, hanem valami más, mindenesetre ismerős, csak most nem ugrik be. Na, nincs időm további tétlenségre, mert fel kell, hogy készüljek a zsúfolt hétvégére. Négy esküvő és egy temetés vár rám.

Külső segítség

Délelőtt megkeresett Bori, egy fiatalos, népszerű színész-énekes. Kísérleti társulatukhoz keres drogrehabnos szereplőket. Nagyon örültem a felkérésnek. Úgy érzem, remekül együtt fogunk működni, hisz a rehabosoknak a Metadon-program mellett  kell a kihívás és a művészet.

 

A felszívódott megbízó

Tímeát hiába hívogattam, a kóruspróbán se jelent meg. Mobilja ki volt kapcsolva. A gyilkosság egyre jobban nyomaszt. Felkerestem személyesen Timit. Hiába csengettem, semmi. Korábban megadta a kapukódot, ha bármi kell, így bementem.  A hatalmas hálószobában Tímea ciklámen színű plüssel bevont bilincsekkel az ágyhoz volt bilincselve, a szeme selyemsállal, vagy legalábbis valami fényesen csillogó sötétkék anyaggal bekötve és a tömjénfüstös félhomályban egy másik bekötött szemű hölgy gyengéden simogatta, majd belépett egy hozzájuk hasonlóan szintén pucér és álarcos férfi. Hármasban szeretkeztek. Erre aztán végképp nem számítottam. Teljesen meghökkentettek, mi több elbűvöltek az események. Az izgalomtól meglöktem egy vázát. A zörejre  az „édeshármas” felriadt én pedig elfutottam.

Kínos magyarázkodás

 

Már korán reggel keresett Tímea. Kusza magyarázatot adott, majd elnézést kért. Mondta bajban van, de arról nem beszélhet. Miután a gyilkosságról kérdeztem, nagy nehezen még kinyögte, hogy az áldozatot személyesen nem ismerte, de elhihetem, hogy ezek után még nagyobb bajban lehet. Hát, ezt eszem ágában sincs vitatni. Közben csomószor csörgött Timi mobilja, de állandóan kinyomta. Egyszer más dallammal csörrent meg. Mondta az illetőnek, hogy tartsa, majd udvariasan, de villámgyorsan el is búcsúzott, pedig még jó pár tisztázandó kérdést fel akartam neki tenni.

Kínos félreértés

A Gellérthegyen jártam. Egy villában egy politikus haldokló anyósának adtam fel az utolsó kenetet. Apró piros fénycsóvára, majd folyamatosan villogó kék fényre figyeltem fel és befékeztem.

- Bemértük. Nyolcvanhét kilométer per órás sebességgel száguldott le a lejtőn.  

- Elnézést, biztos úr. A gondolataimba merültem. – Magam is meglepődtem, hogy a kölni   hitközség ajándéka, a Trek Soho 2.0-ás bringája ilyen könnyedén felgyorsul és főleg, hogy az útviszonyok ellenére ilyen könnyű fékezni vele. Korábban nem volt agyváltós és dobfékes biciklim. Nagyon elégedett vagyok vele. Amíg nem kapom meg  a jezsuitáktól a versenygépet, a triatlonra is ezzel edzek. Természetesen mondtam a rendőröknek, hogy vállalom a következményeket és ha megbírságolnak, akkor azt majd valahogy kigazdálkodom, de miután pár szót váltottunk és kiderült, hogy pap vagyok, elengedtek egy figyelmeztetéssel. Picit csodálkoztak a bicajon, egyikük meg tanácsot kért a lánya elsőáldozásával kapcsolatban.  

Felugrottam Borihoz. Mivel nagyon elhavazódtam, a margitszigeti futás előtt toppantam be hozzá, melegítőben. Megkértem, hogy énekelne-e a templomkórussal. Igent mondott, de visszakérdezett, hogy mást nem akarok-e. Nem értettem, vajon mire gondolhat. Bori elpirult és zavartan hebegte, hogy ő is nőből van, és nem jelenti azt, hogy nemet mondana, de nekem is nyílt lapokkal kellene játszanom. Mit mondjak, én még jobban elpirulhattam.

- Semmi ilyesmire nem gondoltam-motyogtam.  Eztán Bori, ha ezt még lehet fokozni, még jobban zavarba jött.

 Szegénygondozás

Egy szórólapon a Böjte Csaba testvér által istápolt árva gyerekeknek adományt gyűjtő, Dévai Szent Ferenc alapítvány számlaszámára bukkantam: 10300002-20145639-00003285. Őt és Szent Damien de Veustert - a Molokai leprások papját tartom példaképeimnek. Elhatároztam, hogy szerény papi fizetésemből átutalok havonta egy részt az erdélyi árváknak, legalább addig, amíg a rejtélyek nem oldódnak meg. Hogy az adományt kigazdálkodjam, lemondok az egyetlen luxus élvezeti cikkről, a kecsketejről. A Brasero Nescafét ugyanis imádom kecsketejjel inni. De ezentúl majd simán tehéntejjel iszom a kávét. Hétfőn Dominikánál van jelenésem.

Furcsa, apró baleset

Eseménydús hétvégén vagyok túl. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tegnapra országos gyűjtést hirdetett hazánk templomaiban, amellyel a katasztrófa sújtotta Haitinak kíván segítséget nyújtani. A püspökök testülete körlevélben kérte a hívek nagylelkű adományait. A mi templomunk hívei is dicséretesen bőkezűek voltak, így a püspök külön kérésére este soron kívül le kellett, hogy adjam a persely tartalmát a Közponi Katolikus Cashflow Gyűjtőbe. Szerencsére most semmiféle támadás nem ért. Ma pedig Domi könyvelő-nővérnél kezdtem.

Dominikának, mint gondolom én bármely elfoglalt  könyvelőnek ötpercenként csörgött a mobilja, amíg az irodájában voltam,  Domi rutinosan kinyomkodta a hívásokat. Egyszer más melódián csörgött a készülék. Ezt felvette és halkan annyit mondott:- Visszahívlak.

Elmondtam aggodalmam a gyilkosság miatt. Mi lenne, ha mégis kimaradnék az egészből? Intézze a Tímea-féle cégügyeket, aki ért is hozzá. Domi próbált megnyugtatni. Tragikus véletlen egybeesésről lehet szó, a pénz viszont a kórusra és a drogrehabra is kell. Amíg ezt erősen gesztikulálva fejtegette, beakadt egy fiókba a ruhája és felhasadt. Egy pillanatra elém tárult köldöke, és mintha egy szívecskét formáló tetoválást is láttam volna a csupasz bőrén, habár ezt biztos csak odaképzelem, hiszen az apácák nem tetováltak. Domi iszonyú zavarba jött. Hebegett-habogott és még a hangja lágy dallamosságát is elveszítette. Villámgyorsan rendezte toalettjét, de közben a nagy lendülettől  a számviteli törvényét is lelökte az íróasztaláról. Pont a „kettős könyvvitel” sárga kiemelő filccel kihúzott szót pillantottam meg, ahogy kinyílt a törvénykönyv. 

folytatás a II. befejező részben

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://zoltanatya.blog.hu/api/trackback/id/tr331807049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.