HTML

Zoltán Atya Kalandjai

FOLYTATÁSOS KRIMI - MINDEN KEDDEN ÚJ RÉSZ! "Zoltán atya, mint a legtöbb elfoglalt fiatal dolgozó férfi egész nap rohan. Tesz, vesz, tervez, szervez, még az egyházkórusunkat is ő vezeti. És pár mondatban leírja a blogjában a vele történteket. A hétvége kivételével, akkor szegény ki se látszik a munkából. A misézésből, keresztelésből, esketésből és temetésből. Mindannyian imádjuk Zoltán atyát, egyetlen dolog kivételével. Igen, kitalálták: az a fránya cölibátus." Szuzi a templomkórusból LEHET BÁRMI IS NYOMASZTÓBB ANNÁL, HA EGY EGYÉBKÉNT TISZTESSÉGES, JÁMBOR, SZORGALMAS ÉS TALÁLÉKONY FIATAL PAPNAK MEGRENDÜL A HITE?

Friss topikok

  • Frady Endre: Olcsó pénznek híg a leve! :) (2020.02.26. 16:47) Most ez így hogy?
  • miamai: Egy (jó?) hír az Atyának: www.hirado.hu/Hirek/2010/11/19/15/Golyahir__Peterfy_Bori_babat_var_.aspx... (2010.11.19. 19:02) Egykulcsos megoldás
  • vén betyár: @Hepciás: Bocsánat, kegyelmes úr - szólt Akakij Akakijevics. Nem értem már én sem ezt az új világo... (2010.10.06. 13:38) A játszma vége
  • vén betyár: Dicsértessék! (2010.10.05. 16:11) Könyvelő Domi nővér
  • rozsdafarku: Az utóbbi öt évben évben a szervezett bűnözés vette át a vírusírást a világon. Onnantól kezdve, ho... (2010.09.23. 04:36) Az isteni Domi

Zoltán Atya Kalandjai 1. sorozat - Love me tender II. rész (krimi)

2010.03.03. 21:58 :: zoltanatya

Tejben-vajban fürösztenek

A Margitszigeten futás közben véletlenül összefutottam Borival. Pár szót váltottunk. Meséltem, hogy Csaba testvér gyerekmenhelyét támogatom, ezért lemondok a kecsketejes Nescaféról. Bori mondta, hogy neki egy visszavonult hardver nagykereskedő rajongója bio kecskészetben utazik és megihatatlan mennyiségű kecsketejjel árasztja el. Időnként továbbküld majd a kecsketejből nekem is. Szabadkozva próbáltam hárítani, de Bori őszintén, mosolyogva mondta, hogy tényleg semmiség. Már az összes színházas ember, a súgókat is beleértve, rajta röhög, mert míg a többi színésznőnek a hódolói virágcsokrokat küldözgetnek, addig az ő öltözői kis Lehel hűtőjébe egy ásványvizes flakont se lehetne bedugni a tengernyi kecsketejtől. Egyszer a kádat is megtöltötték kecsketejjel és egy színésznő kolleginájával  meg is fürödtek benne. Hát, erre egy picit beindultam. Zavarba is jöttem. Gyorsan futottam egy extra kört.

Tyúkketrec sokadik rész

A kórusban megint áll a balhé. Timi meg sehol. Ki is van kapcsolva a mobilja. Nincs más hátra, megint meg kell, hogy látogassam. Viszont előbb beugrok a drogrehabra.

Döbbenet  

A drogrehab egy panelházak között felállított, építkezési barakkszerű konténerépületben nyert elhelyezést. Miután benyitottam, ismert, fülbemászó dallamot hallottam. Ösztönösen beljebb lopóztam  és elrejtőztem. Anti, egy Metadon-programon lévő ex heroinista egy székhez volt kikötve. Szája betömve. Egy Elvis ruhás, Elvis álarcos alak kínozta, aki a tortúra közben, a helyzethez képest egészen groteszk módon, táncolt. Amíg az Elvis maszkos kínzó éppen egy Elvis számra táncikált, elkötötte csukló fölött Anti kezét, és egy bárddal villámgyorsan lecsapta a szerencsétlen jobbjáról négy ujját, a hüvelykujj kivételével, majd kirántotta a szájpeckét és helyette az ujjakat tömte Anti szájába. Mindezt dermedten néztem. Teljesen lebénultam.

Sokk

Váratlanul berontott egy Valujev méretű fekete ruhás és fekete csuklyás óriás és egy hatalmas kalapáccsal egyetlen csapással szétverte „Elvis” fejét. Szó szerint sokkot kaptam, miután az  Elvis jelmezesnek a dinnyeként szétrepedt koponyájából kibuggyant az agya. Az óriás székestől felkapta az ájult Antit és elrohant vele. A sokkból némileg felocsúdva  letérdeltem és a rózsafüzéremet morzsolva addig imádkoztam, amíg a rendőrség nem tört rám.

Rutin kihallgatás

Egy újabb hét ami kihallgatással kezdődik. Lassan kezdem megszokni.

- Mit kerestem ott? Mit kerestem volna? Hiszen az egyház üzemelteti a rehabot.

-  De miért pont akkor jártam ott? A halk szavú rendőrnyomozó szerint gyanúsan sok az egybeesés.

Mindenki menekül valamitől?

Meg kellene találnom szegény Antit. A rendőrség semmit se tud a kilétéről. Felkutattam egy volt barátnőjét. A lány még most is heroinozik, szörnyen néz ki. Azt mondta, hogy szerinte Antit a fotografikus memóriája kínozta. Azért is kezdet drogozni, de még az anyag se „segített.”

Fejmosás

Hívatott a püspök. Egyre idegesebb miattam. Nem hiányoznak az ügyeim, mondta. Szinte kiabált velem. Egy ideig tűrtem, de aztán elszakadt a cérna és kikértem magamnak ezt a hangnemet. Hisz végtére is nem magamnak keresetem az „ügyeket”, ahogy a püspök úr nevezte. Picit talán meglepődött, hogy részemről is amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, de belátta, hogy méltánytalan volt hozzám és elnézést kért. Mondta, hogy egy másik parókiájában lebukott egy pap, ami neki, mint felettesének felettébb kínos. A megtévedt pásztortársam egy homoszexuális prostituáltat nem fizetett ki, aki kitálalt. Elhatároztam, hogy mindannyiukért, na meg az „ügyeimben” ahogy a püspök úr nevezte, az összes  megtévedt, meg áldozatul esett embertársam lelki üdvéért imádkozok.

Test és lélek kontroll

Egy rendhagyó böjtbe kezdtem, de ennek ellenére többet futok, mint valaha. Érzem, hogy tisztul a testem és a lelkem, de a puzzle sajnos sehogy se áll össze. –Kitartás. – biztatom magam.

Előkerült a megsebzett bárány

Újra megkeresett a politikus és ismét kétértelműen célozgatott. Ettől egyre idegesebb lettem, de észrevettem, hogy ő is. Tőlünk csak Bori volt izgatottabb, aki szinte összefüggéstelenül beszélve telefonált. Pár percbe is beletelhetett, mire sikerült a mondandójának a lényeget megértenem: előkerült Anti, de nagy a baj.

Minden nagyon szép, egy apróság kivételével

Anti egy flancos alapítványi magánkórházba került. Állítólag Liz Taylort, a híres amerikai színésznőt is ott ápolják. Az épületen végigkalauzoló főorvos büszkén újságolta, hogy a bestiális, maffiózó módszerekkel végrehajtott manikűr ellenére Anti összes ujját visszavarrták és, hogy mindegyiket képes mozgatni.

-  Micsoda orvosi bravúr! – áradozott. Meg is mutatta mobilján a lekamerázott ujjak mozgatást. Már kezdtem megnyugodni, amikor a doki képe elkomorult is így sóhajtott fel:

- Csakhogy van egy kis bibi. – mondta gondterhelten. -Éspedig mi? – kérdeztem aggodalommal vegyes kíváncsisággal. De választ már nem kaptam, ugyanis teljesen váratlanul ért minket a kórházi bombariadó (persze melyik bombariadó nem váratlan?).  Így tovább nem tudtam a dokival beszélni.  Rendőrségi kordon zárta körbe a kórházat. Antival se találkozhattam, mindenkit elküldtek. Látogatás aznap már úgy se lesz.

Akkor milyen lehet a nagy baj?

Másnap végre sikerült bejutnom Antihoz.  A „kis bibi”, mint kiderült az, hogy Anti ugyan remekül mozgatja az ujjait, csakhogy éppen lobotómiát hajtottak végre rajta. Magyarán kiherélték az agyát. Zombi lett. Amit elvileg már egyetlen orvosi protokoll se engedélyez, csak valamit variáltak, miszerint Antiból közveszélyes ópiátfüggő őrültet faragott az ujjai levágását követő sokk és ezért nem volt más megoldás. Egy nővérke kiadta nekem Anti személyes holmiját. Kabátzsebébe egy képeslapot gyűrtek. Végtelen, hófedte táj. Olyan ingyen osztogatós, reklám képeslapszerű A hátuljára ezt nyomtatták: „From Ukraine with love.

Romokban

Anti mintha nem is létezne. Legalábbis legfeljebb ha növényként vegetál. Tímea sehol, a suttogó, nyálgép nyomozó és a kis gyökér politikus pedig egyre jobban fojtogat. Már a modorom se vállalható papként.  Ráadásul mostanában a kórussal szinte semmit se törődök.  Azon agyalok, hogy lemondjam az ibizai Atleta Christi triatlont. Holnap beszélek a püspökkel, habár egyre kevésbé számítok arra, hogy használható tanácsot kapnék tőle.

Nem adom fel!

A püspök (most az egyszer) elgondolkodtató dolgot mondott. –Fiam,  Ég és Föld is úgy tartaná, hogy megfutamodsz, ha kihagynád a triatlon versenyt. Még gyanúsabbá válnál.

 Eltökéltem, hogy még keményebben fogok edzeni. A futástechnikám fejlesztése érdekében felkerestem Saci nénit, habár ő inkább amatőrökkel foglalkozik, én pedig szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy már szinte profi atléta vagyok.

Megvan a rejtély kulcsa!

Csepelen jártam. Az utolsó kenetet adtam fel egy haldokló hívőnek. A családja megkért, hogy menjek ki a temetőbe és nézzem meg a sírhelyet, hogy ha valamit másképp javasolnék, még időben tudjanak intézkedni. Ha már így is úgy is ott voltam, picit megbámultam a Király sírját is. A virágesőtől alig olvasható a Zámbó felirat. Kifelé a temető kapun egy plakátra lettem figyelmes. Szórakozottan olvasgatni kezdtem. Szabványos dögunalom, uniós támogatás és önkormányzati rendezési terv meg ilyesmi…majd hirtelen minden világossá vált. Rohantam a HÉV-ig.

Már rám is utaznak

Berobbantam a paplakra. Íróasztalom feltúrva, számítógépem kibelezve. Gyorsan feltúrtam a szennyesládám. Szerencsére a betörőknek ez nem jutott eszükbe. Mint ahogy én is elfelejtettem a szennyesbe hajítás előtt kiüríteni annak az ingemnek a zsebét, amelyikben Ráckevén jártam. Így a zsebben lapult a boríték, amit a táskával együtt át kellett volna, hogy adjak, csak annyira kapkodott a későbbi áldozat, hogy mindketten megfeledkeztünk róla és hihetetlen, de nekem is csak most jutott eszembe az ingzsebbe gyömöszölt boríték.  Feltéptem és egy pendrive-ot találtam benne. Bicajra pattantam és a püspökhöz tekertem. A püspök nem volt az irodájában. A számítógépébe gyorsan bedugtam a pendrive-ot, viszont a rajta lévő adatok jelszóval védettek. Ösztönösen, szinte gondolkodás nélkül ütöttem be a jelszó-tippemet. És talált! A dokumentumokat sikerült megnyitnom. Villámgyorsan átböngésztem az anyagot, majd a püspöki pótautó slusszkulcsával lerohantam a püspöki teremgarázsba. A püspök úr mondta, hogy vészhelyzetben elvihetem a Suzukit. Végtére is egyházmegyei pool autó. Kocsiba vágtam magam és füstölgő gumikkal száguldottam el.

Holly road movie

Észrevettem, hogy egy fekete Audi üldöz. A Váci úton sikerült leráznom, de ahogy elkeveredtem a Szabadság-híd pesti hídfőjéhez, totálisan dugóba kerültem. Megpillantottam a bringázó Borit. Rádudáltam, villámgyorsan járművet cseréltünk és meg sem álltam a gellérthegyi Tímea- villáig.

A Gonosz tengelye

Berontottam a villába, senki se tartóztatott, mással voltak elfoglalva. Tímeára pisztolyt szegezett a politikus és egy csinos lábú, miniszoknyás nő, akinek nem láttam az arcát, mert háttal állt. Dominika nővér egy székhez volt kötözve, szája kipeckezve. Amint zihálva beléptem, a minden lében két kanál, ifjú titán politikus a következő szavakkal fogadott:

  –Na tessék, megjött a mi kis stréber, becsületes csuhásunk, tartsd célkeresztben! – utasította  a fegyvertársnőjét. A fegyveres nő felém fordult. Döbbenten meredtem rá. Erre aztán végképp nem számítottam.

Összeáll a puzzle, ha a pisztoly nem dördül el

- Szóval rájöttél csuhás? – tért át pertura a nyikhaj kis politikus. Elmondhatod, hogy vajon hogyan állt össze a kép, legalább pár perccel később jelentkezel a Nagyfőnöködnél. Nos?

 – Csepelen, a Király sírjánál (Zámbó Imre (†) 1958-2001) láttam egy plakátot.

- És?

- Uniós pályázatról szólt. És akkor leesett, hogy az összes csengőhang, számítógép indító melódia, zene, mind-mind miért is ugyanaz mindenkinél, aki érintett.  Elvistől a Love me tender, love me sweet-et, valamiféle fordítási szójátékkal bonyolították. Tender, nem úgy, mint gyengéden, hanem mint pályázat. A sweet pedig nem édesemként, hanem édességként értendő. (Ki gondolta volna, hogy a Dublin melletti apátságban szervezett nyelvi tábornak ilyen fontos gyakorlati hasznát veszem?)  Vagyis a sok-sok piszkos svindli után lehívható a nyolcmillió eurós uniós szubvenció, ami az új csokoládé üzemek megnyitása után jár. Munkahelyteremtés, de azért csurran-cseppen a zavarosban halászó  ügyeseknek. Az aktatáskát ugyan leadtam Ráckevén, de a borítékot nem. Hiába beleztétek ki a számítógépem, a pendrive-ot nem töltöttem át, és a betörő „szakemberek” sem találták meg. Szegény Antinak is azért kellett kimetszeni az agyát, mert amikor a drogrehab keretében Könyvelő-Domi nővér irodájában takarított, bizonyára véletlenül megnyithatta az anyagot és a fotografikus memóriájának köszönhetően mindent meg is jegyzett. Csakhogy az infót az ukrán maffia is meg akarta szerezni. A kieső parkoló bizniszt nyilván pótolni kell. Ezért Antit elraboltattátok, és növényt faragtatok belőle! Tímeát is zsaroltátok, amíg csak tudtátok, de mivel ki akart szállni, őt is hidegvérrel megölnétek. - és ahogy mindezt kimondtam, furcsa, de a megvilágosodás felemelő érzése uralkodott el rajtam. Egy csepp halálfélelmet sem éreztem, pedig a pisztolycső igencsak fenyegetően szegeződött rám. Már a néhány perccel korábbi, döbbenetemet kiváltó nővel kapcsolatban is minden világossá vált.

Yin és Yang


Ugyanis Dominika nővérnek egy ikertestvére is van. Csak már néhány éves koruktól külön nevelkedtek. A másik nő a gonosz oldalon áll, de ugyanúgy könyvelő, mint egyházi könyvelő apáca testvére. Mivel Domi rájött az uniós közpénz sikkasztásra, és hallani se akart a cinkosságról, egypetéjű ikertestvére helyettesítette. És az ikertesó nem Olaszországban nevelkedett. Ő nem olaszul gondolkodik. Így, amikor kinyílott az asztaláról leesett számviteli törvény, az magyar nyelvű volt. Tetkója is van, mert nem apáca. Csakhogy Dominika nővért addig nem lehet kinyírni, amíg a határidő megnyílásakor, mint meghatalmazott könyvelő nem nyomja meg az ujjlenyomatával védett beléptetésű laptopon az entert.

-  De most már mindennek vége, kacagott a politikus és az ikertestvérének hidegvérű legyilkolására készülődő, minden gonoszságra elszánt pénzéhes tesó, de óriási hangzavar támadt. Egy meglepően jól sikerült karate rúgással kisöpörtem a döbbent politikus kezéből a stukkert és a felmentő sereg is ránk tört.

 

a kép csak illusztráció

a támyadó valójban civilruhás

Girl power

Mint kiderült, az mentette meg az életemet, hogy amíg Borira dudáltam és nem vett azonnal észre, rá is telefonáltam. Majd a mobilomat anélkül, hogy kikapcsoltam volna, zsebre vágtam, így mindent hallott. Összeszedett néhány rehabos, volt heroinista amatőr színészt és itt teremtek. Mint sráckoromban a tévében Lindaként ugrabugráló Görbe Nóra, villámgyors rúgásokat mért a bűnözőkre. Bámulatos, hogy mennyire sportos és bátor. 40, de 20 éveseket is megszégyenítene. A metadon-programos fiúk pedig jobb híján a Tímea-villa tatarozásáról lebontott állások vasrudaiból ragadtak magukhoz egyet-egyet, és azokkal addig verték a rossz útra tévedt felebarátainkat, amíg nem hagytak fel végképp az ellenállással. Mostantól Böjte Csaba  testvér és Szent Damien de Veustert - a Molokai leprások papja mellet a harmadik példaképem Bori. 

Vége

Psszt, remélem tetszett! :-)

Szuzi a templomkórusból

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zoltanatya.blog.hu/api/trackback/id/tr821807094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.03.07. 14:47:27

Ez igazán élvezetes volt! Köszönöm! :)

vén betyár 2010.03.08. 07:49:56

Éljen Bori!Éljen az Atya!
A rossz elnyerte méltó büntetését.
És a Jó elnyeri megérdemelt jutalmát?

aJeti 2010.03.08. 15:32:34

szép volt! csattant!
süti beállítások módosítása