Berobbantam a paplakra. Íróasztalom feltúrva, számítógépem kibelezve. Gyorsan feltúrtam a szennyesládám. Szerencsére a betörőknek ez nem jutott eszükbe. Mint ahogy én is elfelejtettem a szennyesbe hajítás előtt kiüríteni annak az ingemnek a zsebét, amelyikben Ráckevén jártam. Így a zsebben lapult a boríték, amit a táskával együtt át kellett volna, hogy adjak, csak annyira kapkodott a későbbi áldozat, hogy mindketten megfeledkeztünk róla és hihetetlen, de nekem is csak most jutott eszembe az ingzsebbe gyömöszölt boríték.  Feltéptem és egy pendrive-ot találtam benne. Bicajra pattantam és a püspökhöz tekertem. A püspök nem volt az irodájában. A számítógépébe gyorsan bedugtam a pendrive-ot, viszont a rajta lévő adatok jelszóval védettek. Ösztönösen, szinte gondolkodás nélkül ütöttem be a jelszó-tippemet. És talált! A dokumentumokat sikerült megnyitnom. Villámgyorsan átböngésztem az anyagot, majd a püspöki pótautó slusszkulcsával lerohantam a püspöki teremgarázsba. A püspök úr mondta, hogy vészhelyzetben elvihetem a Suzukit. Végtére is egyházmegyei pool autó. Kocsiba vágtam magam és füstölgő gumikkal száguldottam el.