Előzetesben a cellában hárman voltunk. Egy kigyúrt meg egy szakadt fogolytárs és én. A kigyúrt kóstolgatott, a szakadt fiúcska, ahogy itt benn hívják őt és sorstársait, a csicska pedig kigyúrt rabtársát utánozva, szintén (addig se őt csicskáztatta). A nagydarab cellatársam kihívott szkanderezni. Legyőztem. Csicska aztán megkért, hogy gyóntassam meg. Majd, hogy hasznosan teljen az idő, a tetoválásain elkezdtem olvasni tanítani. Legalább azt tudja elolvasni szegény pára, amit rávarrtak. Csicska felajánlotta, hogy „úgy” jó lesz hozzám. Aranyszájú, és hallotta, hogy a papok mit szeretnek. Mondtam, hogy nem minden pap olyan, és kínosan hárítottam. Csicska később hogy, hogy nem, de kilopta a valódi ezüstszálas könyvjelzőmet a Bibliámból. Imádkoztam bűnös lelkéért.