Hittel és lelkesedéssel sok minden pótolható. Még tán a tehetség is. Legalábbis a mi kis templomkórusunkban senki se keresse Maria Callas magyar hangját, mégis egyre jobbak vagyunk. Csakhogy két örömzene között nem telik el úgy próba, hogy a kórustagok ne egymás kontójára csipkelődjenek. Klikkekbe tömörülnek, szinte nincs olyan, hogy valakit ki ne közösítsenek. És amióta vezetem a kórust, már szinte mindenki volt fekete bárány, majd rá pár hétre ugyanő a többiek legjobb barátnője. Piszlicsáré ügyeken hajba kapnak és bármennyire is szeretnék mindebből kimaradni, ha én nem békebíráskodom, oda a gyakorlás. Néha azt kívánom, hogy bárcsak elvonulhatnék pár hétre egy olyan helyre, ahol egyáltalán nincsenek nők. Na jó, legfeljebb pincérnők és örömlányok, de a legjobb ha a kettő egyben. Inkább ápolnám e jámbor, megvetett teremtések lelkét, mint némely öntelt, buzgó templombajáró kórustagét. Ó Uram, remélem megértesz és megbocsátasz.